Szociális fóbiával milyen irányban érdemes munkát keresni?

Köszi. Gyôri vagyok. Raktárba akartam elmenni, de egyre jobban lemondok errôl a tervemrôl.

Gondolkodtam kertészeten, de oda szakvégzettség kellene

Nos, bonyolult. Leírni itt egy kommentben elég hosszú lenne. Kezdjük ott, általános iskolában kezdődött, majd folytatódott kiközösítéssel, mert nem szerettem beszélni. Voltam pszichológusnál, ilyen családsegítőben, pszichiáternél, mindenkinél...

A problémám az volt, hogy iskolában orbitális pánikrohamaim voltak, visszagondolni is durva rá. Valahogy ezeket elfelejtettem, de már nem szeretek emberek között lenni. Közrejátszik a mai társadalom is ebben. Az emberek viselkedése szerintem elfogadhatatlan. Én megadom a tiszteletet, de nem kapom vissza szinte soha...

Boltokban, városban van egy kellemetlen alapállapot, ami azonnal elfog, ha ott vagyok. Enyhe szédülés, rossz közérzet. Néha bekapok egy Xanaxot. Napi max (!!!) 1 mg-ot szedek régóta, soha nem megyek e fölé, és nem is fogok... De ez kell.

Lejártam én rengeteg szakembert, de rájöttem, én már nem akarok azzal győzködni, hogy hozzászokjak az emberekhez. Minek? Azért kellene terápiára járnom, és még antidepresszánst is szednem, mert nem tudnak mások kölcsönösen együtt élni, dolgozni?

Mindettől függetlenül dolgozni akarok, és szerencsére kaptam is itt pár hasznos választ... Szerintem nem engem kell a munkahelyhez igazítani, hanem olyan munkahelyet kell választanom, ami kompromisszumban áll a "betegségemmel", ha fogalmazhatok így.

Semmilyenféle munkahelyi karrier nem érdekel, mostanában alakult ki bennem, hogy a saját magam ura akarok lenni pár éven belül, bármi ára is legyen. Nem hoz lázba a fizetés, előreléptetés, ilyesmi. Igényeim is kicsik, szóval a fizetés nagyon sokadlagos dolog...

Folyamatosan nézem az állásokat, és reménykedem, hogy lesz olyan, ami összeegyeztethető a személyemmel. Igen, már keresem a portás, éjjeli őr lehetőségeket is...

Nem akarom elhinni, hogy ilyen betegséggel küszködőknek semmi lehetősége ne legyen... Bár arra rájöttem, hogy saját magam kell megkeressem, mert társadalmilag ez kb. hiszti kategória... Mindenkinek, aki még nem volt benne.

Telefonon UTÁLOK egyébként kommunikálni, e-mailben nem akkora gond.

Már eljutottam arra a szintre, hogy fel tudom venni, és viszonylag érthetően tudok beszélni, de hosszabb kommunikáció már eléggé nehezen megy, és gyakran nem is értik meg mit mondok.