Szociális fóbiával milyen irányban érdemes munkát keresni?

Angolt, plusz programozni tanulok, de nem mostanában lesz, míg ezzel munkát tudok itthonról vállalni.

Utálok emberek között lenni, és egyetlen terápia sem segített. De már nem is akarok ezen segíteni, jobban szeretek egyedül lenni.

Addig kellene valami ideiglenes munka, még ha keveset fizet az is jó lenne.

ÉN úgy vagyok vele, hogy igenis van, akinek ezzel együtt kell élnie. 15 éves koromban kezdődött számtalan terápián voltam. Valamit segítettek, ki tudok mozdulni, de alapból nem érzem magam jól emberek között. Szerintem ez a személyiséghez tartozik.

Higyjétek el, maximumot megtettem, de alapból van egy természetem, ami ilyen. Családban is voltak ilyen gondok, nem is egy...

24 éves koromban sikerült egy logisztikai ügyintéző szakmát elsajátítani, ami kb. semmire sem jó, így valami segéd raktárimunkát kellene nézni, amihez semmi kedvem.

POKOL lesz ott dolgozni, de már nem beszélek erről senkinek, hisz az jönne le, hogy egy élősködő féreg vagyok, mint sokan nevezik itt az ilyeneket, akik esetleg valami miatt nem szeretnének dolgozni. Csak azért jó lenne elkülöníteni, aki betegség miatt, vagy aki alkoholista életmódot űzve nem akar elmenni dolgozni.

Bármilyen alternatív lehetőség érdekel, az lenne jó, ha szabadban lenne valamilyen munka, a pénz tényleg nem lényeges. Kamionozás pl. elég nagy falat nekem, a kocsit sem bírom vezetni... De egy jogsit azért összehozok majd.

ÉN tényleg arra vágyom, hogy itthon begubózva programozzak, vagy akár fordítsak. Csak idő kell ehhez, míg megvalósítom. Nem tudom felgyorsítani az eseményeket.

Van egy szerető barátnőm rengeteg éve, akivel jó lenne összeköltözni, de ahhoz viszont már kereset kellene. De megmondom őszintén, amikor rágondolok azokra a reggelekre, amikor rosszul vagyok és el kell menni idegen helyre, inkább választanám azt, hogy itthon tanuljak egész nap. Persze ezt nem tehetem meg, a szüleimnél is betelt már a pohár, és nem tudok úgy lenni, hogy egy élősködőnek vagyok nézve...

IMÁDOM a négy falat, főleg akkor, ha barátnőmmel vagyok. A természetet ugyanúgy imádom. Az embereket nem kedvelem. Kicsit későn kapcsoltam, és nem olyat tanultam, amit magam, egyedül is csinálhatok... Emiatt sokat okolom magam. A legszebb pillanatok azok, amikor egyedül vagyok a négy fal között és tanulhatok, vagy az, amikor a barátnőmmel vagyok. Ennyi.

Kár,hogy nincsenek olyan lehetőségek, amelyek az ilyen emberekre gondolnak. Mert ugyanis én szeretnék dolgozni, de nem egy raktárban vagy gyárban...

De egyelőre úgy tűnik nincs más lehetőség. Az viszont elszomorító, hogy kb részmunkaidő már nem is létezik szinte... Ezzel is azt feltételezem, hogy az embert teljes biorobottá akarják átváltoztatni. Vagy csak nem éri meg nekik, nem tudom...

Az nekem nem lenne élet, hogy egész nap robotolok, nem tudom megvalósítani magam, fáradtan hazaérek, és nem tudok azzal foglalkozni, ami valóban érdekelne. A robotolás még nem is lenne akkora gond, ha nem ilyen problémákkal kellene csinálni....