Ha valaki kisgyerekként veszti el az anyját, az felnőttként fáj neki?

Ugyan még én se nagyon vesztettem el senkit, csak háziállatot, távolabbi rokont, így én se tudhatom, milyen.

Viszont egy volt osztálytársam 4-5 éves lehetett, amikor elvesztette az édesanyját. Az apja nem bánt vele akkor se jól, de az anyja kedves volt vele, megvédte, ölelgette, kisírhatta magát a vállán. Aztán meghalt(nem tudom hogyan meg minek a következtében) és az apja talált magának egy nőt aki még rajta is túltett, nem ,,csak" verte és üvöltött vele, mint az apja, hanem állandóan lekezelően beszélt vele, folyton büntetésbe küldte, nem vett neki semmit, nem adott neki enni meg ilyenek.

Aztán ahogy idősödött az osztálytársam, úgy lett belőle egyre lázadóbb káromkodósabb fiú, aki ivott, dohányzott, tombolt, lógott az órákról.

A dolognak a legteteje az volt, amikor megvert egy tanárt, úgy, hogy az kórházba került, és szétverte annak autóját is, kirúgták a sulinkból.

Ezután átment egy másik suliba, egyik órán bevett 40 nyugtatót, elájult, kórházba került, kirúgták onnan is, elment egy 3.-ba, onnan is ki lett csapva, pedig oda olyanok járnak szinte csak, akik már valahonnan ki voltak már csapva vagy már egyszer-kétszer megbuktak. Azóta magántanuló.

Szóval egy anya halála eléggé megviseli az embert, akkor is, ha nem ismerte és anya nélkül nő fel, akkor is, ha kisgyerekkorban, ha kamaszként, fiatal felnőttként, középkorúként, esetleg idősként éli meg az ember.Mindegy mikor következik be, a halál mindig fájdalmas.