Csúnya fiúk! Ti is elgondolkoztátok már azon, hogyan lehetséges az, hogy kisgyerekként vagy tiniként még tetszettetek a lányoknak, akár szerelmesek is voltak lányok belétek, de felnőttként már egy lánynak sem kelletek?

Vajon miért lehet ez?

Én emlékszem kb. 3-4-dik osztályos koromban két lánnyal együtt mentünk hárman haza és hát elég fura szerelmi háromszög alakult ki köztünk, mert az egyik lány szabályosan nyomult rám, még szerelmes levelet is kaptam től, arról nem is beszélve, hogy a rámmászotté és a két lába közét szorított egyszer az udvaron, amikor játszottunk. Szóval a csaj igazi nyomulós, kezdeményezős típus volt. Én viszont a másik lányban voltam szerelmes, akkor vallottam először szerelmet egy lánynak, de ő nem érzett így és ez volt életem első nagy csalódása. Azóta is folyton olyan lányokba szeretek, akik nem viszonozzák az érzéseimet. Olyan ez, mitn valami átok. Akkoriban még ezen a lányon kívül tudok még két lányról, aki tudtommal szerelmes volt belém, illetve emlékszem, hogy unokatesóm lánya, aki velem nagyjából egyidős is szerelmes volt belém még kisgyerek korunkban, amikor kb. 9-12 évesek lehettünk.

KÖvetkező állomás szerelmi fronton a középsuli, akkoriban 9-dik eleéjn új osztály, új lányok és hát egy lány kérdezte, hogy van-e barátnőm meg piszkálta tolltartómat, ami elég fura volt, de mindegy, mert később amikor mentünk egyszer befelé az ajtón egyik lány szólt neki, hogy most mondd el neki, és közben felém mutatott, persze én tök félénk, kis nyomi srác voltam mindig is, ahogy ma is felnőttként, nem is vágtam mi is van, aztán év vége felé voltam pár zeneiskolással egy ütős gálán, ott meg egy lány szólt nekem, hogy jöjjek már oda hozzájuk, erre mindenki mondja, megjött a Rómeó, elég fura volt, mondta a csaj, hogy tetszem a barátnőjének, de szegény lány annyira félénk, volt még nálam is félénkebb ezek szerint, hogy nem mert velem beszélgetni, így hát haazjöttem egy ilyen érdekes élménnyel. Nem sokkal ezután osztálykiránduláson én mint jó fiú kivételesen rosszá váltam, ugyanis nem maradhattam ki a közös ivászatból sem az osztálytársakkal, életemben először ittam alkoholt és hát egy bombanő, az osztály egyik legszebb, legjobb, legfejlettebb lánya részegen rámmászott és azt mondta, hogy olyan aranyos vagyok, tudom ez az aranyos azt jelenti, hogy csak barátzónába tesznek alányok és én nem is hiszem, hogy valóban tetszettem a lánynak, biztos csak eljátszota, mert egyrészt volt pasija, másrészt 9-dik eleje óta folyton szemezett meg mosolygott rám, de később ez sokkal pimaszabb dolgokba is átment a közéspuli alatt, amit inkább nem írnék már le, mert az egyfajta gúnyolódás volt és már kínosan éreztem magam, ha becézgetett, meg édesemnek szólított.. Aztán 10-dikben haverommal sétáltunk reggelente mindig közösen a suliba és két lány előttünk ment el, hirtelen hátranézett egy bájos, szép lány, egyenest a szemeimbe és rámmosolygott, nem gúnyosan, hanem bájosan. Nem értettem ezt most miért kaptam, de haverom mondta, hogy a csaj az osztálytársa és utána még történ egy pár fura eset ezzel a lánnyal és barátnőjével kapcsolatban. Például amikor ismét mentünk suliban a barátnője várta egy helyen a lányt és mikor meglátott engem és haveromat, szólt a lánynak a nevén szólítva őt, hogy gyere, siess. Aztán szünetben is terem előtt álltam erre elment előttam a folyosón és hátranézett ismét rám. Majd később ismét a terem előtt állva a barátnője nézett és mosolygott rám. Ez megtörtén még párszor az utcán is, azóta sem tudom, hogy mi bajuk volt velem, vagy ez most mi volt, mert én arra is gondoltam, hogy csak gúnyolnak, hisz az a lány tényleg szép volt, pont az esetem. Kaphatna sokkal jobban is tőlem, de mindegy már úgysem tudom meg az igazságot sohasem, én nem kezdeményeztem lányoknál sosem, mert úgyis csúnya vagyok és felesleges. Aztán ahogy tovább tanultam, buszozni kényszerültem és ott egyre több szemezést fogtam ki lányokkal, nem is egy lány volt szép, vagy átlagos, de nekem pont elég külsőre, persze gondolkoztam, hogy nem-e csak elbambult, mert én nem vagyo jó pasi, szóval nem hinném, hogy bejöttem nekik. DE a szemezésen túl volt olyan is, hogy csak szeme sarkából nézett follyton, meg volt olyan is, akinek érdekes mód folyton a közelemben jött rá a meg kell néznem magam a tükörben jól nézek ki üzemmmód, vagy épp mellettem rúzsozta ki magát. A folyamatos hajbabrálásból, hasimítgátokból is volt részem, ami azért érdekes, mert szintén szemezések után csinálták vagy az én közvetlen közelemben, például, ha mellettem állt a lány, meg volt, aki a ruháját is igazgatta a közelemben, illerve nyaldosta a száját, nagyon feltűnő az ilyen nekem, de nem értem máig sem az okát. Volt egy olyan esetem is, hogy a lány szó szerint bámult és miközben beszélgetett a barátnőjével folyton csak engem nézett, nem igazán vette le a szemét rólam, amit szintén nem értettem, de kíváncsi voltam mindig is, hogy miért csinálják a lányok ezeket a dolgokat, mit is jelenthet vajon.

Olyan is volt, hogy az utcán hátrafordult a lány és nézett, említettem már a 9-dikes sztoriban egy ilyet, de az jó régen volt, most kb. egy év alatt még kettő ilyen volt velem, a legutolsó lány nem is egyszer fordult vissza, hanem 3-4-szer. Majd elfelejtettem egy szomszédos utcában lakó lányt, akinek a házuk előtt sűrűn elsétáltam és hát fura mód, gyakran volt épp akkor kint a házuk előtt, a járdán, de megfigyeltem, hogy amikor elmentem szeemzett velem, meg mintha zavarna lenne a közelemben. Egyszer viszont, amikor újra arra jártam szabályosan rám mosolygott, aranyos láyn volt, tetszett amúgy, de én féltem visszamosolyogni, vagy akármit is tenni, pókerfésszel elhúztam gyorsan, tökre lebénulok lányok előtt, mintha nem tudnék olyankor laza lenni és tartok tőle, hogy nem vagyok nekik sosem elég jó, ezért inkább nem csinálok semmit, úgy teszek mintha semmit sem vennék észre. FApofával próbálom túlélni a dolgokat. Mondjuk nem is tudom, hogy ez-e a lányoknál való sikertelenségem oka vagy inkább az, hogy csúnya vagyok, esetleg mindkettő összeéségében.

Most ott tartok,hogy huszonévesen még sosem volt barátnőm és csókolózni is csak részegen tudok, estem át rajta. Szexelni meg prostihoz kényszerültem elmenni szégyen vagy sem, de ez van.

Na másnak hasonló élményei esetleg?