Mit gondolsz arról, hogy ha a négy fal között a szobában unatkozva tölti valaki az idejét?

Ott legalább lennének barátai, személyes kontaktja.

Ha az ember rákényszerül, egyből nyitottabb lesz aki nem az.

Olyan melo kéne ahol muszáj kontaktolni akkor alapvetően változna az illető.belejönne, meglátná a pozi oldalát is

Lehet, hogy afféle remete, vagy mizantróp, ez esetben nem tudom elítélni. Vegyük azt is hozzá, hogy manapság ez a mosléktársadalom olyan szinten eltorzult és lezüllött, hogy akinek van esze, az kivonul belőle, és nem törődik a többi emberrel. Valamiért együttérzek velük.

Az hogy a szobájában tölti az időt, nem egyenlő azzal, hogy unatkozik. Én is 99%-ban idehaza vagyok, de szó nincs arról, hogy csak ücsörgök és bámulok magam elé, hanem mindig van elfoglaltságom.

"talán mentális betegségben szenved az illető, esetleg fogyatékos?"

Én pont ilyen ember vagyok, pedig nem vagyok sem fogyatékos, sem mentális betegségben szenvedő.

Mondjuk annyi a kivétel, hogy munkában beszédes és nyílt vagyok relatív, de valahogy mégsem tudok beilleszkedni társaságokba. Az életem annyi hogy bemegyek, dolgozok, aztán hazajövök gépezni.

Sosem voltam társasági ember, mindig is zárkózott voltam, gyerekkorom is rátett erre 2 lapáttal. Azóta meg úgy vagyok, hogy alig van haverom, aki van az sem ér rá. Nem szeretek emberek között lenni, nem szeretem a tömeget sem. Így nem járok sem bulizni, sem koncertekre. Inkább a nyugis dolgokat szeretem ahol egyedül lehetek.

Mindehhez hozzájön hogy utálom a nyarat. A szervezetem sosem bírta a 28-30+ fokot, nehezen kapok levegőt, izzadok mint a ló, ettől rossz lesz a közérzetem és csak még inkább ingerlékeny leszek ami nem segíti elő a társadalmi beilleszkedésem.

Pedig vannak dolgok amiket szeretek például bringázni. De ha kimegyek akkor mindig összefutok bicikliúton flangáló gyalogossal, vagy 5-en próbálnak elütni, még a többi bringás is simán nekem jön és csak felidegesítenek.

Egy időben próbáltam nyitni, barátkozni, eljárni közösségekbe, táborokba. De valahogy azt vettem észre hogy eltelik pár nap, eleinte minden jó, utána a többiek becsajoznak, a csajok bepasiznak, meg mindenki megismer mindenkit és jóban lesznek, én meg teljesen kiszorulok a közösségből. És még aki tartja is velem a kapcsolatot, ahogy megszűnik a tábor/közösség úgy el is tűnik. Így egyszerűen nincs is semmi kedvem és igényem már mások megismerésére.