Egy szobában maradsz a testet öltött érzéseiddel. Kikkel maradtál egy szobában, kivel jössz ki jól, ki az, akit nem bírsz és ki az akit sajnálsz?

A szeretetet, kedvességet pártolnám...

a bunkóságnak megköszönném, hogy megvédte őket

a magánynak azt köszönném meg, hogy azzá tett aki vagyok

a boldogságnak megköszönném, hogy bearanyozza a mindennapjaimat

az őszinteséget is köszönetet mondanék, de felhívnám a figyelmét, hogy nem mindig jön jól :D

...

ha minden érzésem egy szobában lenne, akkor megbeszélnénk a továbbiakat...de míg 2 szoba van, addig csak azt tudják, hogy a másik szobába mi nem kerülhet...

23F

ja igen és a lelkiismeretemnek eltörném pár bordáját, csak, hogy átérezze azt a szenvedést amit nekem okozott...

23F

A szeretettel jól kijönnék, a kedvességgel is (bár ez nem is annyira érzés).

Az önbizalomhiányt megkérdezném, hogy miért ragaszkodik hozzám? Nem lehetne, hogy elbúcsúzzunk egymástól?

A magánynak elmondanám, hogy rettenetesen utálom, de segít megismerni önmagamat. Talán nem véletlenül van itt most velem.

23N

A félelmeimet valószínűleg magamhoz láncolnám, mert sokat segítettek, őket biztos nem engedném el.

Az önző énemet megölném, a türelmetlen énemet sem bírom, őt biztos kidobnám, mint macskát szarni. A többiekkel biztosan jól elbeszélgetnék, meg jóban lennék, mert őket szeretem.

Az őszinteséget biztatnám, de fel is pofoznám, hogy azért tudja hol van a határ.