Előfordult már veletek, hogy csak utólag jöttetek rá, hogy az életetek egy korábbi szakaszában milyen jó dolgotok volt és borzasztóan visszavágytok abba az időbe?
Sajnos én most ebben az állapotban tengődök. Nagyon hiányzik a 2013-tól 2016-ig tartó időszak. Akkor még a legtöbb dolog nagyon egyben volt az életemben és őszintén tudtam boldog lenni, csak sajnos túl természetesnek vettem ezt az állapotot és nem becsültem meg annyira, mint kellene.
Most, hogy az az időszak véget ért és azokat a dolgokat, amik akkor boldoggá tettek, már csak nagyon kis adagokban kapom, egyre gyakrabban vagyok szomorú és merülök bele a nosztalgiázásba. Pusztító a gondolat, hogy talán már sohasem lesz olyan újra semmi, mint akkor volt!
Kíváncsi lennék hasonló történetekre, tapasztalatokra, hogy ti, hogy birkóztok meg ezzel az érzéssel.
Én is hasonlóképpen érzek.
Én kábé 4 éve éreztem utoljára igazán jól magam a bőrömben, amikor még fantasztikusan jó munkahelyem volt, és anyagilag is sokkal jobban futott velem a szekér. Voltak ugyan buktatók, gyász, de valahogy mégis rendbe ráztam magam, és tudtam mosolyogni. Aztán ennek vége lett, melóhelyek jöttek-mentek, egyik se volt az igazi, lett egy / Hál' Isten kezelhető /betegségem is, és spórolni se nagyon tudok. Pláne mióta anyagilag segítenem kell egy családtagomat, mert kevés a jövedelme, hitelek miatt.
De talán jön egy jobb irányba történő változás, bízom benne. Minél előbb! Legjobb, ha próbál pozitív lenni az ember, bár, ezt mondani könnyebb, mint úgy érezni.
2012-2015, egyetem.
Hihetetlen laza, könnyű, napi 8-9 órát alvós, otthon lakva pénzt gyűjtős, sok-sok dolgot kipróbálós időszak volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!