Mihez kezdjek az életemmel? (hosszú)

Itt a vakáció, szinte minden fiatal boldog és életvidám, én viszont kivétel vagyok ezalól.

Kezdeném azzal, hogy egy eléggé unalmas városban élek, kulturális lehetőségek nuku, ráadásul a lakosság 60-70%-a nem magyar, úgyhogy ha ismerkedni szeretnék, velük már nehéz dolgom van, mert nem megy túl jól a kommunikáció. A magyar velem egykorúak nagy részét (főleg az értelmesebbeket) ismerem, vannak köztük parasztok, vannak jófejek is, akikkel lehet hülyülni az iskolában, de olyan nincs, akivel annyira sok lenne a közös téma, annyira jól el tudnánk beszélgetni, hogy a barátomnak mondanám. Illetve de, van egy, ám ő elég gyakran elfoglalt (így ritkán tudunk közös programokat szervezni), és egyébként is a vele való beszélgetések csak intellektuálisan kielégítőek (intelligens ember, ám az érzelmek messze állnak tőle), nekem viszont igényem lenne arra is, hogy valakivel lelki dolgokról beszélgessek.

Emellett szerelmes vagyok egy kedves, aranyos lányba, és úgy érzem, boldogok lehetnénk együtt, ám kettőnk közül sajnos csak én érzem így.

Eléggé motiválatlan vagyok szinte minden (főleg a jövőm) iránt, vannak bizonyos dolgok (foglalkozások), amik érdekesnek tűnnek (vagy inkább csak tűntek/tűnhetnének) számomra, ám nem érzek sok ambíciót, hogy foglalkozzak velük (tanuljak rájuk). Ha pl. lenne egy barátnőm (a lány, akibe szerelmes vagyok), akkor valószínűleg változna ez a dolog, mert úgy érezném, kettőnkért, a jövőbeli családunkért és annak megélhetéséért tanulnom és dolgoznom kell. Jelenleg viszont azt érzem, hogy ha ilyen lesz az életem majd, amilyen most van, akkor teljesen mindegy pl., hogy egy putriban vagy egy kényelmes lakásban fogok lakni. Az pedig nem nagyon tud motiválni, hogy a jövőben megtörténhet, hogy jobb lesz, de egyáltalán nem biztos.

Tudnátok tanácsokat adni, hogy mivel dobhatnám fel az életem? Esetleg van-e olyan, aki hasonló cipőben jár/járt, és ha igen, mit tesz ez ellen?

18/f