Tényleg akkora hibát követtem el, hogy "nem engedtem be"?

Előre is leszögezem, hogy nevetségesnek tartom az egészet, de szeretném látni a másik nézőpontot is, hátha találok valami értelmes magyarázatot.

Röviden: Nemrég jöttem haza, épp átöltöztem, amikor hallottam hogy valaki kiabálja a nevem odakinn. Azt se tudtam ki az, csak magamra kaptam egy lenge ruhát, fehérnemű se volt rajtam. Egy ismerősünk állt az ajtóba, sütit hozott, de nem tudott bejönni, nagyon ugatott a kutyánk, én sem tudtam megfogni, csak a résnyire nyitott ajtón beszéltünk. Mivel láttam hogy a sofőr nem szállt ki a kocsiból, tehát a nőt valaki várja, ezért megkértem, hogy tegye be a sütit az ablakba, úgy majd ki tudok menni érte. Ő betette, én megköszöntem, ő meg szaladt is tovább.

Apám meg nagynéném (utóbbival egy portán lakunk, de nem is jött ki mikor látta hogy jött hozzánk valaki) lecseszett, hogy ez milyen nagy baj, milyen bunkó vagyok hogy nem hívtam be. Szerintem meg mindkettőnknek kényelmetlen lett volna (ő sietett, a kutya folyamatosan ugatott, én meg fel se voltam öltözve normálisan). Láthatólag nem is haragudott a nő, mert már ült is be a kocsiba és mentek tovább, de engem mégis idegesít a dolog, hogy esetleg tényleg bunkó voltam.

Ti mit tettetek volna helyemben?