Nem akarok élni mert szar az életem?

Totál egyedül érzem magam és ahogy növök fel egyre inkább úgy érzem hogy soha nem lesz normális életem mert 21 évesen még mindig nem tudom mit akarok kezdeni magammal.

Anyuval nagyon csúnyán szoktunk veszekedni de mindenki csak azt hallja én miket mondok neki. Azt senki nem tudja hogy én miken mentem keresztül és mi van bennem. Mindenki szemében szar vagyok.

Ki vagyok készülve. Vizsgákon szóbelin elkezdek úgy remegni hogy már a tanár mondja hogy menjek ki. Remeg az arcom, a hangom, a szívem kiakar ugrani, azt érzem hogy elájulok. Pánikrohamaim voltak az elmúlt évben, nem is kevés. Érettségi miatt is.. az is kikészített. Hónapokig sírva aludtam el nyáron hogy mikor kapok szívinfarktust. Egy nagy csődnek érzem magam. Nem tudok tanulni, nem megy. Akármennyit tanulok az én eredményeim mindig rosszabbak másénál. Megakarok felelni magamnak és mindenkinek maximalista lettem és ezzel kikészítem magam de nem tudok mit tenni. Kapcsolatom 3 éve nincs, híztam 30 kg-t és nem találom önmagam. Már neki álltam fogyózni így már csak 20 kiló feleslegem van de az is rengeteg.

Mit kezdjek magammal??

Jézusom

Akkor örülj neki hogy imádod az életed.

Ha valóban olyan rossz lenne mint nekem akkor nem imádnád.

Nem mondom hogy másnál rosszabb. Szerintem nem hasonlítottam magam senkihez. Nem is értem Te miért teszed ezt.

Nem megsértődök hanem a hazugságot és a hülyeséget nem tolerálom és nincs sem energiám sem kedvem foglalkozni az olyan válaszokkal amik érdemben nem segítenek csak az elfojtott agressziót sugározzák felém.

További szép napot :)!