Még gyerek akarok lenni!?
Még csak 15 éves vagyok, de már most évek óta azon gondolkozom, hogy mennyivel jobb volt ezelőtt.
Ovis farsangok, karácsonyok, alsóban a gyerekhét, felsőben a haverok. Kicsiként mindig naphosszat a kertben voltam, nyáron délutánonként azt vártam, hogy mikor vonul már át az árnyék a hintán, hogy hintázhassak. Sárból "levest főztünk", kertből gyümölcsöt szedtünk. Hittünk a nyúlban, és hogy a Jézuska hozza az ajándékot. Mamáméknál titokban mesét néztünk, mert anya nem szerette, hogyha tévézünk. Fotelt elfordítottuk, hogy bunkert tudjunj építeni, és a rengeteg kaját behordtuk megenni.
Most gimiben már sokkal nehezebb minden, és ez már csak rosszabb lesz.
De azt is tudom, hogy így mindig a múlton rágódok, és nem élvezem a pillanatot. Valaki van még hasonló cipőben?
Mit tegyek?
válasza:14-15 évesen nekem is megvolt ez a korszakom, amikor visszavágytam a gondtalan gyerekkorba és rengeteget nosztalgiáztam azokon az időkön.
Viszont hidd el, ha annyi idős leszel, mint én, akkor meg pont, hogy a mostani korszakodra fogsz olyan jó érzéssel visszagondolni és arra vágyni, hogy bárcsak újra 15 éves tini lehetnél, amikor még az egyik legnagyobb gondodat a tanulás jelentette.
Úgyhogy ha szabad egy tanáccsal élnem: próbáld mérsékelni a gyerekkorról való ábrándozást és tegyél azért, hogy a tinikorszakod is olyan legyen, amire később érdemes lesz visszagondolni.
23/F
válasza:Igen, ez így van ahogy előttem írták, ha te is 23 leszel majd visszavágysz a 15-16-17 éves korodra :D hidd el az a legjobb időszak hiszen még van nyári szünet neked... enlékszem milyen szabadnak éreztem magam akkor... most meg dolgozhatok és örülhetek ha egy evben egyszer ketszer kitudok venni egy teljes hét szabit...
23f
Igazatok van.
Jöhetnek még válaszok!☺
válasza:Szerintem semmit ne tégy, maradj gyerek! ;-)
Nem kortól, nemtől, gyerekektől függ, mégis szuper!
Én x éves vagyok, visszamentem tanítani a régi gimnáziumomba pár hétre, s azt vettem észre, hogy a gyerekek nagy része idősebbnek mondta magát. Nem tudtam őket erről lebeszélni, de nem is sokáig próbáltam, feladtam.
Én is hiszek a "Nyúlban", bár nem jön magától, a Mikulás viszont létezik, mert voltam nála augusztusban Rovaniemiben. ;-)
Sőt, anyám és nagybátyám folyamatos civódása, ami régen elég kellemetlen volt, mostanság az év legkellemesebb élményei közé tartozik, pedig ők igen régen voltak gyerekek, s mi sem értettük 20 éve, miről is beszélnek. Csak felnőni szerettünk volna - nekik sem sikerült, SZERENCSÉRE! ;-)
válasza:Bocs', folytatom még: pont így vagyunk húgommal, s boldogan vagyunk gyerekek együtt és külön-külön is, bár totál más életformát élünk meg. Gyerekként röhögünk együtt mindenen, s szívesen emlékszünk vissza a (nem felhőtlen) gyerekkorunkra.
Pont este beszéltem az ált. iskolai napközis tanítónéninkkel, szerencsére nem olvassa, úgyhogy nyugodtan írhatom, hogy ő is ugyanúgy emlékszik vissza ránk, mintha gyerekek lennénk, s nem hitte el a korunkat (a sajátját se, de én se!).
Szóval szerintem ez valahol a lélekben megy, az emlékeidet hiába gyürkölöd, mert az az idő már nem jön vissza.
válasza: válasza: válasza:Én is így érzek!
Nem akarok felnőni SOHA!!! 😭
Elég bajom van már így is, ráadásul mindig csak egyre több és több lesz...
Ráadásul lemaradtam egy csomó mindenről, amit ki kellett volna próbálnom, de akkor a szüleim nem engedték, most pedig már nem lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!