Utálom ezért magam?

Neten megismerkedtem egy lányal, elég jól indult a dolog, de inkább a személyisége fogott meg valahogy én nem is éreztem a kémiát eleinte ő viszont annál inkább, már pár találkozás után szinte szerelmet vallott, de bennem még mindig van valami bizonytalanság. Sokszor azon agyalok, hogy jobb lenne szakítani, de ő annyira belém van zúgva, olyanokat mond hogy én vagyok az egyetlen boldog dolog az életében jeleneg meg stb. és egyre nehezebnek érzem hogy megmondjam neki ezt a dolgot. Vagy várjak hátha elműlik a bizonytalanságom? Én is szeretem őt de nem feltétéelnül szerelem inkább azért mert annyira jó ember...tudom, hogy neki se okozk ezzel jót és nagyon utálom érte magam, egyre jobban...félek megbántani de így se jó nekem se de neki még úgyse, ha most úgy is gondolja...