"Ezért utálom az esküvőket"- erről a bejegyzésről mi a véleményetek?

Jópofa szöveg, egyetértek a szerzővel. Elég sok eskövőn voltam mostanában, a hagyományosak mind tök ugyanolyanok voltak, nekem nagyon nem a világom.

Nekünk szűk baráti körben (6-7 fő) lesz 15 perc alatt megtartva a polgári esküvőnk, utána elmegyünk a kedvenc pub-unkba és ott ünneplünk, valószínűleg ott is csatlakoznak páran.. jobb nem is lehetne :)

Nekem általában tetszenek az esküvők. Jó, egy nagyobb lagzi több kiadással, rohangálással, szervezkedéssel jár, de ha valakik ilyet akarnak és normálisan állnak hozzá.

A mi lagzinkat végigbuliztuk és egy csomót röhögtünk. Vőfély nem is volt, meg kacsatánc sem, egy-két játék ötletet feldobtak a vendégek, de valahogy ott és akkor az sem volt gáz, pedig máskor nem szeretem az ilyesmit, de akkor dőltem a röhögéstől én is, főleg hogy mindet elbakiztuk. :D

Én nem utálok esküvőkre járni, bár ez a nászajándék kérdése, meg hogy mit vegyek fel, a jelenlegi anyagi helyzetemben tényleg húzós, de amúgy azért jól szoktam érezni magam. Persze csak akkor, ha nem kényszeredett az egész, hanem felszabadultabb a hangulat.

Egyetértek vele. Annak ellenére, hogy mindig örülök neki, ha meghívnak egy esküvőre (nincs olyan problémám, hogy mit vegyek fel, ajándéknak is jellemzően pénzt adunk mostanság mindenkinek, a legtöbben most már ennek örülnek leginkább), azért mindig reménykedem, hogy nem a leírtaknak megfelelő lesz. Sajnos a legtöbbször csalódás ér, mert de.

Én szerencsére még a saját esküvőm előtt állok, és egyelőre bőven dönthetek az eseményekről. Mondjuk, még nem is éreztem stressznek és macerának a készülődést, de ez lehet, hogy csak én vagyok :) És határozottan igyekszem úgy kialakítani mindent, hogy a 70 meghívottból a lehetőségekhez mérten a legtöbben jól érezzék magukat (nyilván nem lehet mindenkinek kedvezni, ez ilyen). Minket is beleértve. De pont azért gondoltam át ezeket a pontokat magam is igen alaposan, mert a hideg futkos a hátamon a mellénykés, szavaló bácsitól, vagy a borzasztó, minden gondolatot elnyomó hangerejű zenétől (amit az utóbbi pár esküvőn a szegényes számban részt vevő 60+ korosztály élvezett egyedül, mi fiatalok meg inkább kivonultunk a teremből beszélgetni).

Azért, abba is gondolj bele, hogy nehéz mindenkinek kedvezni egy ilyen eseménynél, főleg, ha nem csak 4en vagytok jelen. És van olyan, hogy az ember családja zokon venné, ha nem tartana az ember egy hetedhét országra szóló lagzit. Speciel az én rokonságom nem ilyen, de a vőlegényemé nagyon. Azt meg mégsem csinálhatjuk meg, hogy mert tudom valakiről, hogy utálja az ilyen társas összejöveteleket, nem hívom meg (még ha mulatóst hírből sem fog hallani az esemény).

Röviden, ami először eszembe jutott az az, hogy elég frusztrált egy ember lehet.

Kicsit bővebben: szerintem az esküvő egy nagyon szép ünnep, aminek persze megvannak a maga nehézségei is. A karácsony is olyan, hogy azért aggódunk, hogy kész leszünk-e időben a kajával, nem tudjuk sokszor, hogy mit vegyünk másnak, állunk a tömegben a vásárláskor, de azért mikor ott van az ember Szenteste, akkor érzi, hogy más nap, mint a többi. Az ünnepek fontosak az életben, mert kiragadnak a hétköznapi mókuskerékből. Persze egy nagyobb szervezésnél, mint pl. az esküvő, megvan a maga nehézsége. És nem is lehet olyan esküvőt csinálni, ami mindenkinek tetszik. Van, akinek nem tetszik, hogy mondjuk nem volt lagzi, csak egy órás ebéd, mert szerette volna egy nap jól érezni magát, meg vannak olyanok is, mint ez a firkász, aki utálja a "vonatozást". Ezért van szerintem csak úgy értelme, hogy a párnak legyen jó, a vendégek meg legyenek toleránsak.

Igaz! Főleg a lista előtti bevezető. Voltam már olyan esküvőn, ahol azon hőbörgött utólag a Szentséges Menyasszony (unokahúgom) hogy milyen genya vagyok, mert olyan korán, éjfélkor haza mertem menni. Az, hogy 1000km-et tettem meg, csak az ő esküvője miatt, délután háromkor kezdődött a ceremónia, éjfélig diszkréten unatkoztam, másnap reggel meg ment a gépem vissza, hát az nem érdekelte.

Meg amikor a násznép fele már diszkréten berúg és elkezdik erőszakkal rángatni a józan felét, hogy DE IGENIS GYERE TÁNCOLNI ÉS ÉNEKELJÜNK EGYÜTT, és hiába próbálod finoman elutasítani, csak rángat tovább, amíg már kínos nem lesz a helyzet mindenkinek... brrr, utálom ezeket.

Talán 5 esküvőn voltam összesen, abból egy volt ez a tipikus hajnalig vonatozós, a többi kimerült egy ebéd + délutáni tortázásban. Nekem a rövidebb jobban tetszett, a miénk is ilyen volt.

Viszont egy dolgot muszáj hozzáfűznöm az íráshoz: a kéttanús esküvő egyáltalán nem biztos hogy olyan jó megoldás mint ahogy a cikkíró gondolja. A szűk család jó eséllyel egy életre megsértődik, de legalábbis hónapokig fog kattogni a témán, tehát ez ugyanúgy stresszt okoz.