Miért telnek ilyen piszkosul nehezen a mindennapok?

Borzasztó ezt olvasni... Pontosan tudom az előttem válaszolók és a kérdező mit él át. Pedig az élet nem egy kötelesség amit végre kell hajtani. A miénk és azt csinálunk vele amit akarunk. De a látszat a felszínes boldogság ideál az elvárásokkal, amit nem tudunk és sose fogunk utolérni, a felesleges kötelességek, a rabszolga üzemmód amit belénk programoztak, nem fogja engedi. Ez van.

Egyébként...annyi okos, értelmes embert látok itt ezen az oldalon, akik depressziósak, befásultak, rossz az életük, szenvednek. Kár hogy az ember erre pazarolja magát, az életét, az értelmét, amikor nagyon nagyon sok lehetőség lenne, amit még talán elképzelni sem tudunk ebben a szörnyű sötét kilátástalan monoton rabszolga tudatállapotban amiben éljük a mindennapokat. Az élet fényévekkel értékesebb boldogabb lehetne egy embernek még annál is amit az itt magukat boldognak valló emberek élnek, a "hétfőn várt végrehajtandó feladataikkal".. fel kéne ébredni.

Hát én suliban voltam rendszergazda és szintén alkohollal kezdtem már végül nagyon sok reggelt. De azt tudom hogy abban az évben rohadt sokat cigiztem, kávéztam. Annyira nincs boldogság az életemben, hogy már muszáj valamihez nyúlnom hogy valahogy érezzem magam. Ha tönkretesz hát tönkretesz... Nagyon egy érzelmes típus vagyok. Jobb agyféltekés alkat, de erősen reális is.

Ja és amióta dolgozok, minden hétfőt utálok. Sőt, minden hétköznap reggelt. Nem bírom a kötöttségrket, a korlátokat. Nékem a kötetlen, végtelen terű, szabad szárnyalás való.

Én is sulis rendszergazda vagyok és cigizek rendesen. 21/F