Hogy viselitek, ha "megnéznek", vagy feltűnően kedvesek veletek idegen emberek?

Én a 20-as éveim elején egy hülye p.csa voltam. Kihasználtam, hogy nem nézek ki rosszul.... nem részletezném jobban, röviden: szar ember voltam, és kész.

Aztán eltalálta a szar a ventilátort, és jött pár nehéz év. Elhanyagoltam magam, depressziós lettem, meghíztam, nem mentem emberek közé, évek teltek így el.

Tavaly végre sikerült elkezdeni felkelni a padlóról, sokat fogytam, és újra egyre jobban érzem magam. Mindent önerőből, senkitől sem fogadtam el segítséget.

Most a pasik újra megfordulnak utánam, és feltűnt, hogy ismét nyitnak felém új emberek. Viszont rettenetesen undorodom ezektől a dolgoktól. Teljesen eltávolodtam az emberektől, és nem tudok mit kezdeni sem az alapvető kedvességgel, sem az esetleges elismerő pillantásokkal. Hogyan kell innen tovább lépni?

(Pláne, hogy igazából nem is vágyom újabb emberi kapcsolatokra, megfelelnek a megmaradt barátok).