Nagyon gáz, ha közel 22 éves koromra egyetlen szakmám sincs?

Én Február elején lettem 22 és nekem sincs szakmám. Rengetegszer kiközösítettek és olyat tettem emiatt, amit nem kellett volna. Sajnos iskolákat kellett váltanom. Végül esti tagozaton kötöttem ki, most fogok érettségizni, de minden áron el szeretném érni. MÁR CSAK AZÉRT IS, HOGY BEBIZONYÍTSAM magamnak, hogy nem volt hiába ez a 16 év, amelyet iskolapad koptatásával töltöttem. Érettségi után elmegyek egy szakmai képzésre is, munka mellett. Rossz ez a felfogás, ami neked van.

Legalább szánj egy kis időt tanulásra, kösd le magad. Nem olyan rossz dolog az. Amikor az ember megtapasztalja egy kicsit a nagyvilágot, akkor nem hiba vágyik vissza az iskolai életre. Amondó vagyok, hogy úgyis fiatal vagy, érettségizz le, mint én, aztán menj el egy képzésre. Határozd meg, hogy mit szeretsz és tevékenykedj abban a körben, mert az tök jó, ha olyan dolgot csinálsz, amiért pénzt is kapsz és szereted is. Tudom, hogy M.O.-n ez egy kicsit neházkes, de az, hogy a négy fal között akarsz megrohadni a lehető legrosszabb dolog.

20 évesen nem vagy lemaradva semmiről.

Azt kell, hogy mondjam sok a kifogás...ha így folytatod egy sarkon koldulva fogod tőlteni a napjaid fázva büdösen és éhezve. Az emberek legalább 50%-a van úgy, hogy nem szereti azt amit csinál ha nem több. Ha nem tudod mi legyél válassz egy szakmát ami keresett és jól fizet. De ideje elkezdeni tenni is ezért......vagy kivonulsz a természetbe....a te döntésed.

Az, hogy bántanak igen sajnálatos....de hát sajnos ez van...ilyen szar világot élünk. Fel a fejjel :)

Igen, nagyon gáz.

Az természetes, ha nehezen találod meg az utad, de ezt feladni, ráadásul 22 évesen nagyon gyatra dolog. Sokan vannak úgy vele, hogy nem tekintik véglegesnek a helyzetüket egy rossz munkahelyen, de keresni kell és hasznosak akarnak lenni. Belőled inkább ez hiányzik.

Bármit képzelsz az életről, nagyon utopisztikus. A négy fal közt nem fogsz megöregedni, mert nem lesz négy fal, ha nem lesz munkád. Max egy híd alatt fogsz ücsörögni. Másrészt nem lehet az az életcélod, hogy egy szétfingott fotelban a tévé előtt tespedj. Harmadrészt a természetbe való kivonulás a romantikus költői elvágyódásra hasonlít, gyermeteg dolog.

Elkönyvelted, hogy te már mindig csak rossz bandákban fogod találni magad, de mindenkit érdekel valami, és mindenkinek van helye. Nincs valamilyen más oka ennek a lemondásnak? Mondjuk valamilyen fokú depresszió?

"Én nem hibáztatom magam, mert én csak egy szenvedő fél vagyok. Mások tettek ilyenné."

Szar kifogás, ezt úgy mondom, hogy magam is átéltem. Egy ideig lehet emögé bújni, de elvileg felnőtt vagy, már rég a te kezedben van az életed, a te felelősséged kezdeni vele valamit. Viszont nem kötelező, tény, ha jó ez így neked, hogy inkább sajnáltatod magad és üldögélsz a szarban, minthogy felelősséget vállalj a sorsodért és megtedd a megfelelő lépéseket, akkor szíved joga, ez tényleg kényelmesebb megoldás a lustáknak.

Én inkább küzdöttem és kitartóan fejlesztettem magam, az eredménye egy boldog és kiegyensúlyozott élet lett. Nem kevés munka volt, de ezerszer megtérült. Kinek mi.

Kedves kérdező, gimnáziumi érettségivel nehéz beilleszkedni a munkaerőpiacon, tudom, mivel nekem is az van, és egyetlen egy szakmám sincs. Szerettem volna továbbtanulni, de sajnos nekem nem lehetett magánéleti gondok miatt, amit nem részleteznék. Viszont te még megteheted, hogy tovább tanulj. Még nem késő, két dolgot tehetsz szerintem: egyik, hogy elkezdessz egy olyan OKJ s képzésbe, ami érdekel téged, amihez értessz, és ha azt elvégzed, akkor lesz egy szakmád, vagy továbbtanulsz egyetemen, főiskolán. Semmi sincs veszve, csak kitartás, és erő kérdése. Mellette érdemes azonban olyan munkát is nézned, amivel esetleg tudod a tanulmányi költségeket állni, amihez elég az érettségi is. Sok szerencsét hozzá!

25/F