Mi a boldog élet titka? Ki mondhatja el magáról, hogy elégedett az életével? Mik az igazán fontos dolgok? (A többi lent, érdemes elolvasni! )

Igazad van, szerintem is a boldogság csupán pillanatnyi.

Én néha már-már közelinek érzem az elégedettséget, kibékülést önmagammal, pedig nem volt valami szép életem, sokat csúfoltak, bántottak, kiközösítettek folyamatosan, durva szorongásom volt/van, egyik szülőm öngyilkos lett, stb.

Mégis sokszor érzem, hogy nincsen veszve az életem, és már csak egy normális munkahely kéne, ahol be is jelentenek (álom :D), aztán elégedett lennék. A lelki társam 6 éve megtaláltam, sok mindenen mentünk keresztül, de nagyon hasonlóak vagyunk. Sok embernek ez sem adatik meg.

Legutóbb akkor voltam boldog, amikor egy barátnőmmel ültünk egy dombon és láttunk őzeket, de volt hogy egy sima munkából hazafelé buszozás közben kapott el, amikor láttam, hogy kedvesek egymással az emberek a tömegközlekedésen (komolyan ettől nagyon jól éreztem magam).

Neked mi volt boldogságközeli élmény?

Első válaszoló, köszönöm, hogy írtál. Szerintem, bár a leírtak alapján nem lehet/lehetett egy könnyű életed, az már nagy dolog, hogy megtaláltad a lelki társad. Van, aki egy életen át keresi és nem találja.

Ami a múltadat illeti, alább bemásolom Pilinszky egyik gondolatát. Talán megkönnyebbülsz, ha elfogadod, hogy ami történt, megtörtént. Persze, ez nem ilyen könnyű.

A kérdésedre válaszolva, a minap, sütött a Nap, s zenével a fülembe mentem az úton. Akkor éreztem hogy elégedett vagyok.

"Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a katolikus költő megjegyezte:

- Utállak benneteket pszivel kezdődő foglalkozásúakat.

- Miért utálsz János?

- Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a gondjait és összeomlik. A valóságban, -mondta Pilinszky- az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.

Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől."

Popper Péter