Milyen egy Down szindrómás memóriája?

Tudom, hülye kérdésnek hangzik, de hallgassatok végig.

Ma kissé kényszerítve el kellett kezdenem beszélgetni egy Down szindrómás férfival ( magyarázat: a kutyája a közelembe jött és feltette a tappancsait a lábaimra, én meg gondolkodás és felnézés nélkül megkérdeztem, hogy meg szabad-e simogatni a kutyust, hisz azt hittem a pincsi keverék láttán, hogy egy idős hölgy sétáltathatja a kutyát. Tévedtem)

Summa summárum, a fontos az, hogy nagyon rá akart venni arra, hogy legyek a barátnője, meg kézcsókot adott, simogatta az arcom, ilyesmi. Ezzel alapból nem lenne akkora bajom, ha ez nem a sulim környékén lett volna.

Szóval azért kérdezem ezt, hogy mennyire ismerhet meg az utcán, vagy hogy mennyire élheti bele ő magát abba, hogy én a barátnője vagyok, csak mert nincs igazán kedvem attól félni, hogy egy Downos pasas kerget össze-vissza, még ha nem is érti, hogy ő engem ezzel megijeszt.

De félreértés ne essék, semmi bajom nincs a szellemi sérült emberekkel, volt szerencsém megismerni egy autista zongoravirtuózt is, csak ez a szituáció valljuk be, kicsit ijesztő lenne.