Ti hogyan álltatok a sulis menzához? Van olyan étel, ami a mai napig kísért titeket?

Általános iskolás koromban (kilencvenes évek vége) voltam utoljára menzás, hat évig szenvedtem vele. A híres-hírhedt Junior szállított hozzánk, az általuk előállított készítmények emberi, állati és szervetlen fogyasztásra egyaránt alkalmatlanok voltak. Gyakorlatilag az évente egyszer előforduló, sziruppá cukrozott paradicsomleves és a csokiöntetes piskótakocka volt az egyetlen, ami osztatlan sikert aratott, a többit mindenki csak turkálta. A középiskolában gyakran elkísértem ebédelni a menzás osztálytársaimat, ránézésre az ottani ételek is ugyanilyen gusztustalanok voltak. Nem az a fő gond, hogy a menzakonyháknak kevés pénzből kell gazdálkodniuk, hanem az, hogy egyszerűen nem tudnak főzni.