Ti hogyan álltatok a sulis menzához? Van olyan étel, ami a mai napig kísért titeket?

Nálunk egyetemen a menza....reggelire adtak egyszer tükörtojást, amit sikerült olyan vállalhatatlanul rosszra elkészíteniük és félrefűszerezniük, hogy évekre megutáltam az itthoni változatát is. Ki is iratkoztam a francba, mert a többi étel sem volt valami álom. "Kedvencem" volt még a tejleves néven futó olcsó, felforralt sima vizes tej, amibe raktak pár darab beton keménységű zsemlekockát.

Öregem...soha többet :D

nem tudom, én általában csak akkor ettem, amikor tudtam, hogy jó kaja van...persze visszagondolva anyámékkal nem fair, hogy kifizették...:D

ha volt bolognai, aranygaluska, krumplipüré rántott hallal meg ehhez hasonló, azt megettem...:D de ilyen tákolt szarokra nem is emlékszek, hogy kóstoltam volna :D

Imadtam :)

Gimis menza, kedvencek: tejbegriz, csokiszoszos piskotakocka, bolognai, meggyszoszos marhasult, paradicsomos husgomboc, vadasmarha spagettivel, menzas tea :)

20 eve keresem a tokeletes menzas tejbegriz receptjet. Sehol nem lelem :(

Igazándiból egyszerűbb, ha azt nízzük mi az, amit meg bírtam enni.

Levesek úgyahogy ehetőek voltak, bér sokszor felismerhetetlen részekkel is.lehetett találkozni, most már tudom, csirkeporc volt 😃

Cigánypecsenyéről a fokhagymás fűszert meg bírtam enni.

Rizs+rántott halnak csúfolt valami, rántott hus is még épp ehetőek voltak.

Kedvencem mindig az aranygaluska volt... aztán sokszor jött a nagy csalódás, hogy diós... mentem is tovább sírva 😃 sajnos nem szeretem, ez pont nem a menza hibája

Borsó és kukoricafőzelék se volt hányás a fasírtot leszámítva.

Spagetti volt az abszolút elronthatatlan specialitása a menzánknak 😃

Tejbedarát (10 órai volt természetesen)

Uzsonnára meg a túrórudit, néha-néha a szendvicset, tejet, almát bírtam megenni.

A többi mind kuka volt, finomfőzelékkel az élen, tökfőzelék, krumplis ételek meg még nem tudom... már 15 éve volt, de mév mindig hatalmas trauma, nem szeretném felidézni annyira részletesen 😃. Nem is értem Anyám minek fizetett be. Bár mondjuk a tejet mindenki otthagyta napköziben, szóval naponta 2 literrel mentem haza 😃

Mindig szóltak a tanárok, hogy milyen sovány vagyok, miért nem eszek... hát basszus, kaját kellett volna elém rakni, és akkor talán... 😃

Csak alsós koromban voltam menzás. Soha többet!

Amit nem eszek meg azóta sem:

paradicsomos káposzta, krumplis tészta (még most is kisebb hányinger befigyel, amikor ezt leírom), tojásleves, meg az a meggyszószos hús.

Volt szerencsém szétfőtt tésztához, cukrot sose látott aranygaluskához, de ezeket normálisan elkészítve szívesen fogyasztom.

Számomra felfoghatatlan amúgy, és komolyan kíváncsi vagyok a miértjére, hogy sok menzán a teljesen hétköznapi, könnyen elkészíthető, semmi extra kajákat is hogyan tudják ennyire hihetetlenül elrontani, rosszul megcsinálni. Ott van példának a gimis koromból a krumplifőzelék. Olyan rossz és hányás íze volt, hogy iszonyat kevesen ették meg. És akárhányszor krumpli vagy másmilyen főzelék volt, sosem hasonlított az íze egy kicsit sem az otthonira, mindegyik ehetetlen volt. Ilyenkor merült fel bennem mindig a kérdés, hogy egyáltalán dolgozik-e olyasvalaki a konyhán, aki főzött már valamit valaha az életében....

Nálunk akármilyen hús volt akármiben, az mindig tabu volt, mert SOHA nem tudták normálisan elkészíteni. Vagy félig nyers volt, vagy ehetetlen, vagy bútorlap keménységű, vagy olyan rágós, hogy lehetetlen volt elrágni normálisan.

Vannak persze kiváló menzák, ahol az ételek többsége elfogadható, vagy nagyon jó, de a sulis menzák 99%-a ez alól kivétel. Volt 1-2, amit jól megcsináltak és finom volt, de a többség iszonyat minőségtelen és pocsék volt.

12 évig voltam menzás, alapvetően nem volt vele problémám, mert nem vagyok válogatós. (A sóskát és a krumplis tésztát kivéve mindent megettem.)

De volt egy rossz élményem is, ugyanis egyszer lenyeltem egy kisebb botot (kb. 3-4cm-es volt), ami beleállt a végbelembe és meg is kellett műteni utána. Egyébként nem vettem észre amikor lenyeltem, de biztos vagyok benne, hogy a menzai krumplifőzelékből nyeltem le egy babérlevél szárát, ugyanis később is találtam a menzai kajámban ahhoz hasonló botot.