Volt már valakinek olyan periódus az életében amikor képtelen volt az emberi érzelmekre? Ha igen akkor mennyi ideig tartott?

Én annyival "okosabban" csinálom, hogy bele sem kezdek olyan kapcsolatba, ahol nem érzem biztosra a közös erőt.

De párkapcsolatok terén ez egyenlő a magánnyal nálam. Már régóta vagyok magányos és ez sem jó. Így is kikészül az ember, úgyis. Sehogy sem jó.

Relativitás egy érdekes dolog. Bárkit meg tud tréfálni.

Egy normális kapcsolatot nem nyűgként él meg az ember. Ennyi alapvetően a válasz a kérdésedre.

Hogy te mégis így éled meg mindez csak annyit mond meg, hogy nem azt keresed, akivel most ismerkedsz.

Ugyanakkor lehet hogy létezik olyan, akivel jó lenne.

Mondok egy példát. Itt vagyok én. El nem tudom képzelni, hogy bármelyik nőt megtudnám kedvelni. Ugyanúgy vagyok vele, hogy nyűg az egész. Tapasztalat, hogy 99% a nőknek akikkel ismerkedtem csak hátráltatnának.

Viszont pár hónapja megismertem egy olyat, akivel minden perc szinte élvezetes volt. A hétköznapjaim is nyugodtabbak lettek mellette.

Aztán azóta ismét egyedül, nem részletezném miért és láss csodát, az egész kezdődik elölről. Vágyok valakire, de a legtöbb alkalommal tényleg az van, hogy csak rosszabb valakivel, mint nélküle.