Miért vagyok gyerekes? Miben nyilvanul meg?

Na, de komolyra fordítva olvasd el a jóság kapcsán írt válaszom -na ja, ki mit ért jóság alatt, elvont fogalom, nem egzaktan definiálható, de sebaj-, innen, feb 20-án, 22:15-ös válaszomról van szó (pár perce fogalmaztam meg) :

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..

Abból a válaszomból főleg a felelősségvállalás tényező nagyon idevág. Rád mennyire jellemző?

Valamint mennyire fejleszted a tudatod, a gondolkodásmódod? És mennyire függetlenül gondolkodsz? Mennyire vagy naiv?

Ezeket különösen gondold végig szerintem, ha elbizonytalanodtál a felnőtt mivoltodban.

Hány éves is vagy? 23 / 24 éves korig senki se felnőtt, még csak nem is felnőtt kezdemény. Legjobb esetben is

csak 28 / 30 évesen válik felnőtté az ember, sokan később, vagy sose.

A kamaszkor 22, 23 éves korig tart, hivatali adatok ide. vagy oda. A nagykorúság nem automatikusan felnőttség. A nagykorúság annyit jelent csak, hogy bizonyos tekintetben önálló, szabad, független akaratot érvényesíthetsz. Ez a nagykamasz kor, az önpróbálgatás utolsó nagy szakasza. ennek előzménye a -mondjuk, nevezzük úgy-

"előzetes nagykamasz" kor, 14-20 éves korig.

Leghamarább 21 / 23 évesen KEZD felnőtté válni bárki is, de 28, vagy 30 éves kor előtt kizárt, hogy bárki is felnőtté ért.

A felnőttséghez semmi köze nincs a jövedelemszerzésnek, munkavégzésnek. Az arra való képesség egy mellékes szelete a felnőttségnek, de önmagában enyhe tényező, erre nézve. Az meg, hogy csak képesség, vagy cselekedet-e, végképp semmi köze a felnőttséghez.

A felnőttséghez semmi köze ahhoz, hogy csalással kibújik-e az ember a hatalmi elnyomás alól,vagy sem, bár törekedni törekszik a felnőtt ember rá, de a körülmények nagyban behatárolhatják ennek lehetőségét.

Tehát pl ha valakinek van protekciója normális munkát szerezni és ezáltal fizikailag önállósodni, semmi köze a felnőttséghez. Ez csak a rendszer kijátszása, inkább gyerekes dolog, ha ezt felnőtt értéknek hiszi valaki.

Más kérdés, hogy ha van ilyen lehetőség, nem feltétlen baj, ha él evvel az ember, amíg nincs mások rovására az illető személy protekciója.

A vagyonnak, anyagi helyzetnek megint csak semmi köze a felnőttséghez. A spórolás képességének, a helyes pénzbeosztásnak már annál inkább, ez átfedésben van a tudatossággal, felelősségvállalással is.

A tudatosság szintje is döntő, ez összefügg a naivitás, felelősségvállalás, gondolkodás mód szintjével is.

"Mondjuk az is annak szamit, hogy sokszor egyedul erzem magam, akivel nem torodik senki?"

Ennek semmi köze ahhoz, hogy megtudhasd: gyerek vagy-e még, vagy felnőtt. A magány az magány.

Más kérdés, ha tudnám a részleteit a magányodnak, pl az okait, mert azok alapján esetleg lehetséges, hogy kiderülne gyerek vagy-e még, vagy felnőtt, vagy esetleg a kettő közti átmeneti és milyen szinten.

Bár egyébként kicsit elgondolkodtató, hogy azt emelted ki: ki az, aki nem törődik veled (senki, valaki, stb). Ennyi erővel, ha már a felnőttségről írsz, hozzátehetted volna: vajon te mennyire törődsz másokkal, mi módon, és mennyire keresel magadnak társaságot.

Ne feledd, csak töredékesen érintettem a kérdéskört, azonban néhány lényeges dologról máris írtam számodra, elgondolkodtatóul. Kitérhetnénk az értékrendszeredre is és sok mindenre. De praktikusabb kisebb adagokban párbeszédet folytatni. Valamelyik nap visszanézek.

Szóval számos tömeges tévhit van mind a felnőttségről, mind a gyerekességről (infantilizmusról). Írtam, mi NEM zárja ki a felnőttséget. Írtam arról is, mit vélek infantilizmusnak.

Egy pár szó most olyan fajta tömeges tévhitről, mely gyerekesnek tituláltatik a többség részéről, tévesen:

Az, hogy egy felnőtt ember újrafelfedezi egykori gyermeki énjét, oldalát -pl gügyögés, gyengédség, amikor helye, ideje van: önfeledtség átélése, vagy pl gyerekkori traumafeldolgozás képessége, játékosság, kreativitás, a normáktól való egészséges elrugaszkodás a művészeti önkifejezésben stb-, önmagában attól

VALÓJÁBAN NEM infantilis, NEM gyerekes vonások, sőt, a felnőtté válás része.

A gyermekneveléshez is jól jön, hogy kellően képes-e érteni a gyermekkorosztályok nyelvét, szó szerint, és áttételesen, pszichésen is.

(Tehát pl gyermeknevelési érzéket és képességet, tudást is lehet vizsgálni mind a gyakorlatban, mind elméletben, ha azt vizsgáljuk, egy illető személy vajon felnőtt-e már.)