Miért nincs sok embernek vitakultúrája?
Úgy gondolom, semmi baj azzal, hogy az emberek sok dologban nem értenek egyet. Ez természetes. Az viszont már nagy baj, hogy a legtöbben nem tudnak normálisan vitatkozni.
A legtöbb vita ahelyett, hogy érvek ütköztetéséből állna, azzal telik, hogy a felek nácizzák, kommunistázzák, libsizik, zsidózzák, hímsovinisztázzák satöbbi (lehetne még sorolni) a másikat. Az, hogy "büdös náci, olyan vagy, mint Hitler" vagy "hülye libsi, miattad fog elveszni Európa" nem érvek!
A másik, hogy legyen A és B személy. Vitatkoznak egy ideig, aztán ha A még mindig ellenérveket hoz fel, és nem hajlandó elfogadni B véleményét, akkor B besértődik, azt mondja, hogy "minek veled vitázni, úgyse fogadod el a véleményemet, kész, ez az utolsó szavam". De miért is kellene A-nak elfogadnia B véleményét, ha még vannak ellenérvei? Nem az lenne a vita lényege, hogy amíg vannak érvek és ellenérvek, addig ütköztetjük őket?
Ja, és a legjobb, mikor az egyik vitázó fél érvelés helyett próbál gúnyt űzni a másikból, nevetségessé tenni őt. A sok buta ember pedig nem annak ad igazat, aki próbál érvelni, hanem annak, aki gúnyolja a másikat.
Miért nincs normális vitakultúra? Miért nem tud leülni egy jobboldali, nemzeti érzelmű ember egy balliberálissal vagy egy feminista egy család szempontjából konzervatív emberrel vitatkozni úgy, hogy az a vita érvek ütköztetéséről és ne a másik gyalázásáról szóljon?
válasza: válasza: válasza: válasza:Hm, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen nehéz, komoly kérdésre korrekt (és nem is egy) választ adnak!
Én annyit fűznék hozzá, hogy sokuknál egyszerűen hiányzik az érvekkel való vitázás képessége, egyfajta intelligencia hiányában látom az okát. Úgy gondolom, ezt is tanulni, tanítani kellene.
Örvendendetes látni, hogy másokat is aggasztanak az ilyesfajta megnyílvánulások. Valóban, a legtöbb embert egyáltalán nem is érdeklik mások véleménye, nem törekszenek arra, hogy megértsék mások perspektíváját, gondolatrendszerét. Egyszerűen csak szitkokkal dobálóznak, mintha arra számítanának, annak bármiféle konstruktív eredménye lenne a nézeteltérés kezelésére vonatkozóan. Ami a dolgot méginkább szomorúvá teszi, hogy ez az alpári kommunikáció már a politikai közéletbe is egyre inkább beszivárog, bár kissé kendőzöttebb stílusban.
A probléma hátterében valószínűleg kultúrális, nevelési és persze emberi természetből fakadó tényezők állnak - ösztönösen nehéz elfogadnunk olyan állításokat, amelyek szembenállnak saját elképzeléseinkkel. Az agyunk folyamatosan arra törekszik, hogy pontos képet alkosson a világról, erre egyszer csak jön valaki, és az egészet felrúgja. Nem csoda, hogy egyes embereket ez annyira felkavar, hogy kétségbeesésükben a másik fél megalázásával igyekeznek sajátmagukba vetett hitüket helyreállítabi. Az ilyesmi felett nehéz hideg fejjel elsiklani, és felvetni magunkban annak lehetőségét, hogy talán tévedünk.
Mindemellett úgy gondolom, ez a ritka képesség elsajátítható és tanítható is. Feltűnt, hogy még ha igen agresszív vitaparnerrel is tárgyalok, és törekszem a logikus, érzelemmentes érvelésre, akkor a másik fél hangneme is racionálisabb lesz, bizonyos mértékik. Persze vannak reménytelen esetek, olyankor érdemes egyszerűen felfüggeszteni a párbeszédet. Minden más esetben érdemes lehet próbálkózni, jó esetben egy ízes vitával zárhatjuk a napot, rossz esetben azzal a kielégítő tudattal állhatunk tovább, hogy legalább ismételten sikerült megőriznünk a hidegvérünket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!