Szerinted van értelme úgy élni egy embernek hogy szenved?

Ezt csak magadnak tudod megválaszolni.

Nekem hogyha szenvedek, de hatással tudok lenni a világra még kis mértékben is. Lehetnek céljaim és terveim akkor megérné.

Hogyha mindent elvettek tőlem, és semmi reményem nincsen hogy valaha is önálló gondolataim legyenek akkor szenvedés nélkül se akarnák tovább élni.

4-es, ezt nagyon szépen megfogalmaztad!:

"Nekem hogyha szenvedek, de hatással tudok lenni a világra még kis mértékben is. Lehetnek céljaim és terveim akkor megérné. "

Én is elgondolkodtam már ezen, hogy meddig "éri meg" élni?, amikor gondoztam egy idős nénit, és már a vécére sem tudott jóformán kimenni, de mégsem akart meghalni, élni akart! Keresztrejtvényt fejtett németül!, majdnem 90 évesen...

És miközben egy fotel "rabságában" ült, közben folyamatosan jót tett másokkal.

Én akkor ezt úgy fogalmaztam meg, hogy addig érdemes élni, szenvedni, amíg képes vagyok másokkal jót cselekedni :-)

Az egyik legnagyobb félelmem, hogy valami baleset vagy betegség miatt egyszer majd lebénulhatok nyaktól lefelé. Na, nekem az az a pont, amikor nem akarok élni. Szerintem az emberi szabadság addig terjed, hogy én rendelkezem a saját életem fölött, tehát szabadon ki is olthatom azt.

Hogy a kérdésre is válaszoljak: ha az adott embernek vannak céljai, és reménykedik valamiben, akkor igen, érdemes. Ha már minden elveszett, akkor nem.