Hogyan viselkedjek így felnőttként?
22 vagyok és épp most fogom befejezni az egyetemet és jön a munka, a valódi élet.
Viszont semmi élettapasztalatom nincs. Alig vannak barátaim és nagyon elrontottnak érzem az életemet. Még sosem volt párkapcsolatom sem. Úgy érzem, hogy évek óta elszalad mellettem az élet. A pasikkal meg csak alapszinten megy a beszélgetés, még csak barát kategóriáig sem jutok el egyikkel sem, mert már gimiben kiutáltak és azóta semmi önbizalmam sincs. Felnőttként kellene már viselkednem. Önállóan, éretten és magabiztosan kellene döntéseket hoznom a saját életemről, de így csak olyan, mintha a rokonok nyomásának próbálnék megfelelni a sulival és amellett meg nincs semmi életem. A diplomamunkámon kellene dolgoznom, de annyira feldúlt vagyok. Mit kezdjek ezzel? Most egy ideig még nem tudok magamnak kialakítani normális magánéletet, mert pont most vagyok ott, hogy nagyon sok időt kíván minden. De lassan beleőrülők ebbe az állapotba.
Ez egyáltalán nem egyedi eset. Az egyetem alatt még nem hárul rád felelősség, hacsak el nem költözöl otthonról, vagy el nem kezdesz dolgozni. Az embert elsőre sokként éri, amikor kilép a valódi életbe, de remélhetőleg hamar sikerül hozzá alkalmazkodnod.
Az ismerkedéssel mi a gondod? Mi miatt nem megy a beszélgetés? Az önbizalomhiányod miatt elkezdesz idegeskedni, és nem tudod kifacsarni a szavakat magadból? Nőkkel tudsz rendesen beszélgetni?
ha jól veszek ki akkor lány vagy.
a vizsgák után kellene találnod valamit ami identitást ad neked.
pl egy sportot,vagy bármi képességfejlesztőt ami fenn tartja az érdeklődésed.
és keress egy fiú szeretőt aki bevezet a dolgokba,ugyanakkor figyelmes veled és önzetlen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!