Miért mondják, hogy az öngyilkosság nem megoldás semmire, amikor mindent megold?

Itt csak az a probléma, hogy a hülye, beavasodott emberek szívnak csak 70-80 évet. Az olyanok, mint Te!!!

Minden csak rajtad múlik, hogy mit kezdel magaddal. Azonban mindig könnyebb volt panaszkodni, sopánkodni, és a könnyebb utat választani, mint a nehezebbet, felemelni a segged és csinálni valamit ami előrébb visz.

Szóval az öngyilkos egy gyenge ember, aki nem akar harcolni, és arra vár, hogy valaki megmentse. El kell keserítselek, soha nem jön senki, hogy kihúzzon a szarból. Vagy kihúzod saját magad, vagy elsüllyedsz.

Nyugodtan öld meg magad ha nem tudsz felülkerekedni ezen az elhibázott személyiségeden. Mivel sajnos tényleg végig fogod szívni azt a 70-80 évet, és akkor már tényleg jobb, megölni magad.

Kérdés kinek old meg mindent?

Sok öngyilkos "önző" és leszarja kiket hagy hátra. Családot, barátot, barátnő, gyereket, szülőket. A saját halálával tönkreteszi mások életét is. Vagy elég csak abba belegondolni, hogy a temetés is rögtön több 100 ezer vagy milliós költség és nem kis utánajárás.

Másik problémám, hogy az élet messze nem csak "szívásból" áll. Mindenkinek vannak jobb és rosszabb részei, csak sokan nem képesek szembenézni a problémáikkal.

Egyetértek a kettessel.

Mivel karma van...és ki tudja még mi más a lelkeknek a létezésben.

és honnan tudod, hogy a halál után jobb lesz? Csak azért mert az van a köztudatban, hogy megszűnik a test létezni?

ha hívő vagy, akkor tudhatnád, hogy öngyilkosság esetén a lelked a pokolra kerül, elkárhozik, és ott fogsz szenvedni az örökkévalóságig.

Amúgy meg érdemes lenne úgy leélni azt a 70-80 évet, hogy ne legyen szívás. Az élet szerteágazó, rengeteg mindennel el lehet foglalnia magát az embernek. Nem kell telhetetlen, nagyravágyó p**csnek lenni, hanem megelégedni azzal ami van, esetleg tenni azért nap mint nap, hogy jobb legyen. És akkor nem lesz szívás! Fejben dől el, hogy sz@r e az életed, rossz kedved van e, vagy sem!

Nem mocskos szemétláda, de mondjuk velük azonos szintre degradál.

Egyben egyetérthetünk: akármiért is létezünk (és annak részeként élünk), az öngyilkosság soha nem lehetett ennek célja, így a végkimenetele sem.

Az egész életünk a megtapasztalásainknak van alárendelve. Az élet minden céllal és eszközzel azon dolgozik, hogy ezek a megtapasztalások a megfelelő helyen és időben teljesüljenek. Az élet akadályozása ennek vet gátat, de akár akarod, akár nem, a valódi cél elérését meggátolni nem tudod, legfeljebb elnyújtod.