Mi a véleményetek arról, aki "visszavonul"? Miért vagyok ilyen?

Tényleg nem tudom mi van velem, mintha egy új énem lenne kibontakozóban. Minden facebook üzenetet archiválok mielőtt elolvasnám, nem létesítek kapcsolatot semmilyen ismerőssel mert nem látom értelmét. Edzek két hete és letettem minden káros szenvedélyeimről egyik napról a másikra. Elhatározás nélkül. Egyszerűen csak gondoltam egyet és kész. Most is csinálhatnék magamnak egy cigit, de nem érzek rá késztetést. Régen napi 1 dobozzal is képes voltam elszívni, de már nem érdekel, ha ki megyek az utcára akkor se gyújtok rá, sehol. Ma pont edzés közben pihenésképp megnyitottam egy pillanatra a Facebookot és láttam hogy rám írt valaki aki régen sokat jelentett nekem, de nem érdekelt és nem válaszoltam, csak folytattam az edzést... amikor régen még sírni is képes voltam miatta. Gyűlöletet éreztem. Úgy éreztem nem érdemel meg engem. Nincs kedvem játszmázni senkiért. Nem színészkedek többé. Miért? Mi bújt elő belőlem? Mi ez? Nem érdekel senki, komolyan. Nem tudom, lehet hogy egoista lettem, de tényleg az emberekben csak a hibákat és a csalódásokat látom. Meg akarom védeni magamat attól hogy megsebezzenek. Erős akarok lenni. Eddig miért nem voltam rá képes? Régen még éjszaka kimenni a wc-re is féltem, ma meg egyedül mentem el edzeni egy külvárosi helyre sötétben, lányként. Nem érzem már lánynak se magam. Nem érzem nőnek magam. Csak embernek érzem magam, és egyre inkább nem félek. Mi válthatta ki ezt belőlem?