Tényleg csak elvesztegetett idő két fiatalnak Magyarországon próbálni közös életet kezdeni?

Barátnőmmel 2 éve, 4 hónapja vagyunk együtt.

1 éve együtt is élünk albérletben.

Nagyon nagyon sok ismerősünk kinn van külföldön.

Próbálgatnám tervezgetni a közös jövőt, de tulajdonképp hitelen kívül nincs más megoldás saját házra.

Fennötlött bennem a gondolat, hogy reménytelen ez az egész?

és ha tényleg eljutunk addig hogy valós közös élet, akkor vár 20 vagy 30 év hitel, és megszorítás?

Míg pl aki kinn van bárhol, és egyszer vissza akar jönni Mo-ra, 5-6 év alatt simán összespórol egy családi házra, és mellényzsebből kifizeti.

Nem irigykedem, sőt követendő példának tartanám. Csak azért elgondolkodtató dolog.

Ketten keresünk havi 200 at, ebből a rezsi albérleti díjjal együtt olyan 70 körül, plusz kaja, tankolás stb, olyan 50 ezret spórolunk közösen havonta meg.

Nem vagyunk mérnökök, meg iylen olyan iskolások, én logisztikus, barátnőm bolti eladó.

szóval egyszerű emberek vagyunk egyszerű álmokkal, de ezek csak akkor sikerülhetnek ha fél életemre hitelbe verem magam?

sajnos nagyon úgy tűnik, hogy rossz lóra tettem hogy mindennemű politikai utálat, és korrupció ellenére, a hazaszeretetem miatt itthon maradtam?