Tényleg csak elvesztegetett idő két fiatalnak Magyarországon próbálni közös életet kezdeni?
Barátnőmmel 2 éve, 4 hónapja vagyunk együtt.
1 éve együtt is élünk albérletben.
Nagyon nagyon sok ismerősünk kinn van külföldön.
Próbálgatnám tervezgetni a közös jövőt, de tulajdonképp hitelen kívül nincs más megoldás saját házra.
Fennötlött bennem a gondolat, hogy reménytelen ez az egész?
és ha tényleg eljutunk addig hogy valós közös élet, akkor vár 20 vagy 30 év hitel, és megszorítás?
Míg pl aki kinn van bárhol, és egyszer vissza akar jönni Mo-ra, 5-6 év alatt simán összespórol egy családi házra, és mellényzsebből kifizeti.
Nem irigykedem, sőt követendő példának tartanám. Csak azért elgondolkodtató dolog.
Ketten keresünk havi 200 at, ebből a rezsi albérleti díjjal együtt olyan 70 körül, plusz kaja, tankolás stb, olyan 50 ezret spórolunk közösen havonta meg.
Nem vagyunk mérnökök, meg iylen olyan iskolások, én logisztikus, barátnőm bolti eladó.
szóval egyszerű emberek vagyunk egyszerű álmokkal, de ezek csak akkor sikerülhetnek ha fél életemre hitelbe verem magam?
sajnos nagyon úgy tűnik, hogy rossz lóra tettem hogy mindennemű politikai utálat, és korrupció ellenére, a hazaszeretetem miatt itthon maradtam?
ha kettő emberre számolsz am a havi 900 eur félrerakása nem akkora dolog sztem.
leesett a tantusz hogy kint egyszerűbb lehetne minden...de gondolom azért ott sincs kolbászból a kerítés.
11: Nem kevés embert ismerek akik fél évig spórolnak kinn, hogy legyen 3-400 eurójuk amiből haza látogathatnak.
Erről ennyit.
Kinn sem kapsz kulimunkánál jobban képesítés és nyelvtudás nélkül. Keresel összesen 1000- 1100 eurót. 5-600 euró a bérlés. Rezsi szintén nem olcsó. Élni is kellene, ruházkodni, kaját venni. Kinn ez sem túl olcsó. Az alapélelmiszer jó áron van, de ha pl húst akarsz ez már zsebbe nyúlós. 9-12 euró egy kiló hús.
Lehet, hogy úgy néz ki ott kinn minden könnyű de nem így van. Ne hidd el mindazt amit a kinn élők a facebookra kiraknak. Ugyanis arról hallgatnak, hogy mennyi kínlódás van benne és mit állnak ki lelkileg idegen országban lenézett bevándorlóként.
Ez a normális élethez tartozik sztem, és nem kellene elérhetetlen álomnak lennie. még ilyen kis fizetéssel sem.
kiszámoltam hidd el, nem egyszer. a helyzet rossz.
Tulajdonképp külföldi melo nélkül, hitel nélkül nem veszek házat tuti. csak ott ha egyedül vagyok mondjuk 10 évet melózok egy házért, itthon meg 20 évig fizetem.
Kinn is csak piacképes képesítéssel tudsz jobban keresni. A fiam 5 éve kinn van a párjával, mindkettőnek bölcsész diplomája van, olyan, amivel itthon is csak átlagosan, vagy átlag alatt lehet keresni.
Mindkettőnek már a sokadig munkahelye kinn, tényleg mosogatással kezdték, most jóval könnyebb és jobb munkájuk van, de fejenként 1200 Fontnál többet nem keresnek, amit fel is élnek kicsi kivétellel.
Nagyon sokba kerül az albérlet, a kaja, a megélhetés. Bár tudnának többet is havonta félretenni, de akkor egyáltalán nem szórakoznának és nem járnának sehová.
Sokat utaznak, letették a KRESZ vizsgát, stb., szóval sok minden olyat megtesznek, amire itthon valószínűleg nem jutna, de lakásra összespórolni jelen állás szerint egy elérhetetlen álom, még kint is.
Jobban élnek, mint itt, de távol a családtól, sokkal jobban kiszolgáltatva és hát ugye telnek az évek.
"Míg pl aki kinn van bárhol, és egyszer vissza akar jönni Mo-ra, 5-6 év alatt simán összespórol egy családi házra, és mellényzsebből kifizeti."
Ennek a számtani részét már megbeszélték előttem, arra nem térnék most ki. De, tudod, kérdező, amikor kint van az ember, könnyű megszokni a létbiztonságot. Könnyű megszokni, hogy van munkád, hogy bármit meg tudsz venni, ha a gyereked éppen megkívánja, hogy nem a kajapénzből kell összespórolni a téli tüzelőnek valót, stb. Mire haza akarsz jönni, hazátlanná válsz. Engem pl határozottan idegesít a magyarországi erőszakos, udvariatlan, türelmetlen közlekedés, pedig korábban 35 évig volt részem benne. Idegesítenek a búvalbaszott ábrázatok, az egyébként jogos panaszáradat, stb. Szeretem ezt az országot. Mindig magyarnak fogom vallani magam, de idegennek érzem magam, ha itthon vagyok.
ezt én is tapasztalom ami itthon megy...mindenki ideges, mindenki rohan, sokak tényleg búvalbélelt arccal vannak az utcán.
A kérdés arra irányult hogy tulajdonképp most cseszem el a jövőbeli életemet azzal hogy itthon próbálok boldogulni, és nem megyek ki hanyatt homlok külföldre mosogatni?
(nincs kimondott szakmám, logisztikát nem tudnám kinn űzni, mert annyira nem vagyok jó nyelvből, így nyilván először mosogatóként kezdenék)
17: Barátom én díjazom a törekvésedet és értékelem a dilemmádat, de a könnyebbik úton kinn is csak szegény ember leszel.
Válaszd a nehezebbik utat és vállalkozz. Sok munka és még több verejték, de legalább esélyed van a sikerre. Én még valami. Ne csapj bele hübelebalázs módjára. Tanuld meg hogyan kell. Vannak erre trénerek, de akár én is segíthetek valamicskét.
"de a könnyebbik úton kinn is csak szegény ember leszel."
Így van. Ez kb. olyan, mint amikor egy gazdaságot sosem tanult, üzleti tervet sosem látott valaki kitalálja, hogy ő egyéni vállalkozó lesz és úgy belebukik, mint a szar.
igen ez manapság nagyon megy az EV-skedés.
persze, mert mindenki a saját főnöke. ez oké is, csak tényleg mikor olyanok vágnak bele nulla érzékkel akinek abszolút semmi idevágó szakmája nincs..és teszik ezt csak azért, mert ne hogy már valaki neki a főnöke legyen, és megmondja hogy mit csináljon...
de eltértünk picit a kérdéstől.
Visszaolvasva a válaszokat vegyesek az érzéseim. Nincsen kétkezi szakmám, valszeg kint csak kinti minimálért melóznék legalja munkát, de talán picit magasabb életszínvonalon.
nem tudom mit tartogat még nekem az élet. lehet hogy 30 évesen fogok kimenni, az is lehet hogy soha, de az is hogy 1 éven belül. És úgy járok mint a neves számban: "Élnünk kellett volna még, élnünk..."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!