Az emberek miért hagyják, hogy a pénz irányítsa az életüket?

Lehet, hogy régen nagyobb szegénységben éltek az emberek, de akkor még nagyobb divat volt kertes házban élni, ahol legalább a mindennapi élelmiszer egy részét meg tudták maguknak termelni. Ma már egy tízemeletes panelban nem fogsz tudni zöldséget termeszteni meg állatot tenyészteni, hogy legyen hús, tojás... Meg régebben a nagyobb, összetartóbb család is divat volt. Tehát ha volt is olyan családtag, akinek nem ment olyan jól, a többi családtag befogadta, támogatta. Ma pedig magadra vagy hagyva, egyedül kell boldogulnod a világban. Akinek nincs párja vagy családja, és kevés a fizetése, az egymaga egyszerűen nem tud megélni. Hiába van munkája. Hiába tisztességesen dolgozó állampolgár, nem holmi lusta naplopó. Mégis éhen hal.

Az én fizetésem pl. 73 ezer forint havonta. Emiatt kénytelen vagyok a szülőmmel élni, mivel egyedül éhen halnék ennyi pénzből. Ha a szülőm meghal, utána én öröklöm a lakást, de sokáig nem lesz az enyém, hiszen a fizetésem majdnem teljes egésze rámenne a rezsire. Akkor meg nem ennék semmit. Szóval vagy nem fizetem a számlákat és eszek, de akkor kilakoltatnak pár hónapon belül. Vagy fizetem a számlákat, de akkor meg szó szerint éhen fogok halni 1-2 hét alatt. Szép kilátások, mondhatom...

Ilyen jövőkép mellett hogy ne idegeskedjen valaki a pénz miatt?

Egyébként nem tudom észrevetted-e, de az a "vicces", hogy minél szegényebb valaki, annál drágább minden. Például ha bankszámlát nyitsz és nem érkezik rá rendszeres jövedelem, akkor sokkal többe kerül a havi díj meg az összes tranzakció díja. Akinek meg van minimum 150 ezres havi jövedelme, azoknak akár ingyenes is lehet a számlavezetés. Ez vajon miért van így? Nem éppen azoknak kéne hogy ingyen legyen, akiknek nincs pénzük??? Akinek van 150 ezre vagy mégtöbb az megengedheti magának, hogy többszáz forintot fizessen havonta számlavezetésre.

Az adókkal is ez a helyzet. Amíg dolgozol, addig a fizudból vonják a TB-t például, de amikor munkanélküli vagy, akkor magadnak kell fizetned. Csak kérdem én, miből? Ha egyszer nincs jövedelmed, akkor a havi 7000-et sem tudod befizetni TB-re (itt megint csak az van, hogy másnak kell fizetnie helyetted, de ha nincs senkid, akkor nincs aki fizesse...)

Szóval ma Magyarországon csak az engedheti meg magának, hogy ne a pénz irányítsa az életét, akit vagy keres elég pénzt és nem kell ilyeneken gondolkodnia, vagy pedig valaki más eltartja ill. támogatja anyagilag.

A Maslow-piramisról hallottál már? Marketing fogalom, 5 lépcsőből áll. A legelső lépcsőfok az evés, ivás, alvás, vagyis az alapvető emberi szükségletek. A második az, hogy van tető a fejed felett, ahol nyugodtan álomra hajthatod a fejet, vagyis a minimális létbiztonság. A harmadik a szeretve lenni-érzés, szex és társai. A negyedik a megbecsülés érzése, vagyis hogy nem vet meg a fél világ. Az utolsó az önmegvalósítás. (Tudom, hóttegyszerűen írtam le, de bennem így ragadt meg, ne kössetek belém.)

Maslow szerint amíg nem valósul meg egy lépcsőfok, addig a következő sem tud. Egyszerű példa, ha nem valósul meg az első lépcsőfok, vagyis nem eszek, akkor valószínűleg nem a dugáson fog járni az eszem, révén éhes vagyok.

Ha megvizsgálod, az első két lépcsőfokhoz a mai világban PÉNZ kell. Nem azt mondom, hogy mindent a pénznek kéne irányítania, de az alap dolgokhoz, mint pl. étel megvásárlása, ház/albérlet fenntartása, ezekhez pénz kell. A boltban sajnos nem adnak szeretetért kenyeret. Nem muszáj elfogadni, meg lehet lázadozni, de az tény, hogy a mai világnak a pénz az alapja. Újfent elmondom, hogy ez nem teljesen helyes így, de valaki vagy megszokik, vagy megszökik.

Egyébként a piacon sokmindent lehet venni: káposztát, zöldségeket, húst, virágokat, még turkálók is szoktak lenni. Pár dolgot azonban nem kapsz meg, úgymint ész, lélek, szív, vagy akár a gerinc. Nekem van biztos munkahelyem, nem élek nagylábon, de "éldegélek". A vegetálásnál több. Így én azt vallom, hogy előbb török el, minthogy meghajoljak, abból a bizonyos gerincből nem engedek, mert nekem úgy a jó, hogy ha este belenézek a tükörbe, akkor ne jöjjön rám a rovelhatnék. Sok emberen azt látom, hogy amint 5 Ft-nál többet látnak, egyszerűen megzeberednek. Fontos a pénz, de nem minden, viszont sajnos sokan az önbecsülést (Maslow 5. fok) dobják el a zöldhasúért, ami elvileg az első 2 lépcsőhöz szükséges... És ezek olyan emberek, akiknek addig is biztos megélhetésük volt. Bolond egy világ ez... :)

Kérdező, én vagyok a 3-as. És ha ebben a viccben lennénk, lenne egy Ferrarim, tényleg. Mert a dolgok így működnek a pénzügyekben. Én is így raktam össze a dolgaimat. És mellette képzéssel, természetesen. De ezt az olyan szegények, mint te , általában nem látják át.

Nézd, ha ketten kerestek 250 ezret úgy, hogy 12 meg 9 órákat dolgoztok, akkor ott nagy baj van. És nem az, amire gondolsz. Hanem az, hogy ennyi munkáért kismillió helyen még akkor is több pénzt adnak, ha semmi értékesíthetőd nincs a munkaerőpiacon. 12 órát dolgozni 120 ezerért? Minek? Menj el ugyanennyiért 8 órában (de, van lehetőség. Munkaerőhiány van egy csomó helyen), és a felszabadult napi 3 órádat töltsd azzal, hogy kitanulsz valamit, ami értékesíthetővé válik a munkaerőpiacon. Ugyanannyi fáradtságba kerül naponta, de előbbre visz.

Ha napi 9-12 órát dolgoztok, túlórázva, mindketten nettó 250.000 ft-ért összesen, akkor ott változtatni kell. Senki nem fogja helyettetek megtenni.

A pénzügyi gondtalanság nem azt jelenti, amiről te írsz, nem azt, hogy csóró vagyok, az is maradok, gályázom a semmiért, nincs piacképes tudásom, ezért éhbért keresek, de nem érdekel. A gondtalanság azt jelenti, hogy van perspektívád, növekszik a bevételed, mert teszel érte és tudatosan haladsz előre.

Most pedig, ha válaszolsz, ne magyarázd meg nekem, hogy miért nem lehet ezt megoldani. Nekem is sikerült, tehát meg lehet, de nem én vagyok az egyedüli. Csak az életvitelednél sokkal több erőfeszítésbe és tudatosságba került. Egy kelet-magyarországi zsákfaluból küzdöttem fel magam oda, ahol vagyok, amiről legyen elég annyi, hogy gondtalanul élek anyagi értelemben. Sok kialvatlanság, éjjeli tanulás, képzések, vagy áttanult/átdolgozott hétvégék árán. Fárasztó volt? Nagyon. Megérte? Nem kérdéses.

Inkább találd ki, magadban, hogy mi mindennek az oka, és az okot számold fel!

Az a baj, - és nem csak az itteni kommentekben!!! - hogy a "mennyit számít a pénz?" kérdést - sokan lealacsonyítják piti tömegemberek anyagiskodására(kinek van, és milyen a kocsija, el tudja-e vinni a csajt kajálni, stb...)

Persze, hogy kell a pénz! Nincs ingyen zsömle az ABC-ben, lassan a levegővételért is fizetni kell...

De mennyit számít a pénz? Azt gondolom értelmes, épkézláb embernek csak annyit, hogy normálisan meglegyen belőle. Értsd?: meleg otthon, meleg étel, számlák kifizetve, normális ruhák, stb...

Efölött egy embert már sokkal magasabbszintű dolgok kell hogy érdekeljenek, - mondjuk az élet örömei, egészség, amennyire lehet nyugodt normális élet, boldogság, stb., - és nem a pénz!!!

Ha valaki túl anyagias, azt meg lehet érteni mondjuk úgy kb. 30 éves korig. - fiatal még... Ott még annyi az élet, hogy buli, ismerkedés, mozi, stb...

De ha valakinek még ettől idősebb korban, (mondjuk 45-50 évesen is) annyiról szól az élete, hogy hány okos TV van a szupermodern lakásában, meg mennyire drága ruhákba jár, - annak annyi öröme is legyen!!!! Akkor ő a mentális-szellemi-lelki fejlődéséban visszamaradott az összes pénzével együtt!!! Egészségére!