Az emberek miért hagyják, hogy a pénz irányítsa az életüket?

Természetes, hogy a hozzáállás is számít, de amikor valaki két állásban dolgozik, és húz, mint az állat, mert esetleg egy fizetésből nem lehet megélni, akkor érthető, ha kicsit ideges attól, hogy ennyit kell gürizzen alapvető dolgokért. Szerintem felháborító, ha valaki a rendesen megdolgozott pénzéből nem tud megélni, és hónapokig tartó pénzügy probléma, hogy pl. meg kell venni egy mosógépet vagy hűtőszekrényt. Nem arról beszélek, hogy a negyedik autó nem fér bele, hanem alapvető dolgokról, ami kelet-európában sokak számára még a realitás sajnos. Nem a pénz a lényeg, hanem mindaz a dolog, ami megvehető rajta, és ami szükséges, mer mind mondhatom, hogy nem fontos a pénz, attól a gyermeknek ruha kell, étel kell, áram kell, és sem a tanszert, sem a könyveket nem adják ingyen. Nem vágyom arra, hogy a yachtokat vegyem egymás után, de azt nagyon szeretném, hogy a gondolataim ne akkörül forogjanak, hogy kijön vagy nem jön ki ez a hónap.

Nem problémázok rajta állandóan, nem vagyok olyan típus, de megértem azt, aki azt csinálja.

Nem, nem mindegy 200-400 ft abból a kevés pénzből. Számolj!

Ha valaki 400 ft-ot költ minden munkanapon mondjuk csokoládéra, az egy héten 2000 ft, egy hónapban 8000 ft, egy év alatt 96.000 ft. Ami egy családi nyaralás ára, vagy egy nem hitelre vett mosógépé. Melyik nagyobb élmény? A napi csoki vagy a nyaralás?

Annak sem a pénz uralja az életét, aki törődik vele, és kilábal a rossz helyzetből tudatosan. Sőt, annak nem uralja igazán: mert nem a pénz dönti el, hogy mit tehet meg és mit nem. Ezzel a nemtörődöm hozzáállással csak a szegénységed konzerválod, s fosztod meg magad és a családod rengeteg élménytől. Az élettől, amit annyira emlegetsz.

Azzal egyetértek, hogy a túl sok stressz nem tesz jót és nem visz előre. Nekem is van olyan ember a családomban, aki folyamatosan ezen aggódik, pedig annyira azért nem áll rosszul.

Sokan belefáradnak vagy nem érzik biztosnak a pénzt. Ha nem tudnak félretenni, akkor jogosan. Oké, elél valaki. De ha beüt bármi váratlan? Akkor úszik a munka, lakás, stb. Ilyen helyzetben érthető, ha az ember nem nyugodt.

A gyerekekre tényleg jó dolog költeni, de az a 200-400 forint sokszor, elég sokat számít. Nekem pl. rengetegszer 500 ft a napi kajám. Igazából ezeket a helyzeteket akkor érti meg az ember, ha valóban szegény. Ha 1500 forintból sütit vettél és volt neted meg számítógéped, akkor nem vagy tényleg szegény.

Abban egyetértek, hogy nem kell folyton ezen stresszelni, de ahelyett, hogy lexarjuk, én az előre tervezés híve vagyok. Megtakarítás, utánajárás, én idén kuponokkal utaztam például, és a kényelmetlenség ellenére óriási élmény volt. Már gyerekkoromban is előre terveztem és megtakarítottam, így lett lakásom is.

A régiekkel ne hasonlítsuk össze, egyrészt nem éltünk akkor, nem tudhatjuk, másrészt az öregek meséiből kiindulva örültek, ha túlélték a háborús időket, nyilván emiatt a szükségleteik is alacsonyabb szinten voltak, de ha egy alacsonyabb szükségleti szint ki van elégítve, újabb szükséglet merül fel. Ha nem az életedért kell küzdened, akkor jön a helyére más.

a pénz fontos persze, de nem a legfontosabb. mondjuk az egészség az a legfontosabb számomra. kiderült, hogy glutén és tejmentes diétát kell tartanom- mert pont régen kiskoromban elég csórók voltunk és zsemle tej parizer volt a menő akkoriban. ha most ilyen nem jó minőségű dolgokat ennék akkor kb. 10éven belül lenne elég súlyos betegségem. szóval kell a pénz, azért, hogy egészséges legyél, pl. hogy kiváltsd a gyógyszeredet, vagy vitaminokat vegyél, hogy megelőzd a betegségeket.

tavaly nem volt munkám és össze vissza ettem, amit olcsón tudtam venni,kenyeret főleg, és sarul is voltam tőle. van aki így éli le az életét, és aztán meg a gyógyszerekre költ kisebb vagyonokat. én most költök minőségi ételekre, nem mindegy, hogy mit eszik az ember.

még nincs gyerekem, de nem szeretném neki azt a szitut amin én átmentem, hogy hetekig paprikás krumpli volt otthon, mindenhez kell pénz, ez az élet rendje.

amúgy én egyedülálló vagyok, valszínű, ahogy van neked párod így könnyebb átvészelni ezeket a nehézkesebb időket, két ember csak könnyebben összedobja a megélhetésre valót,mint egy, talán ezért tudsz úgymond nem a pénzre koncentrálni, de ha én nem dolgozok és spórolok akkor engem nem tart el senki.

a boldogság nyilván nem pénzfüggő, da Maslow piramist ha vki ismeri akkor jól tudja, hogy ha nincs meg az alapvető igénye az embereknek akkor csak stagnálni fognak az életben és azon paráznak, hogy tető legyen a fejük felett és kenyér az asztalon. A fejlődéshez ennél többre van szüksége az embernek és ahhoz sokszor pénz kell, pl. továbbtanulás,nyelvtanulás, képzések stb. és cska így lehet kitörni a szegénységből. mármint én így csináltam, most van egy jólfizető melóm, de nem szórom a pénzt attól még, inkább félrerakom a nagyját.

"Ehelyett sokszor a szürke, fásult, fáradt szülő lehurrogja a gyereket, hogy "nem mert nincs pénzünk". " - Bocs, ezt kénytelen voltam kiemelni. Miből gondolod, hogy a gyerek már nem az x-edik hisztijével próbálkozik, amit a szülőnek valahogy kezelnie kell, és nem arról van szó, hogy egyáltalán semmit nem vesz meg a gyereknek, ami ilyen extra, hanem már a többediket kellene megvennie...?

Apám mesélte, hogy gyerekkoromban nem egyszer volt olyan, hogy visszapakolták a kosárból a cuccokat a polcra, amit én közben szépen leszedegettem és bepakoltam vásárlás közben. Nem emlékszem rá, de nem kételkedem benne, hogy volt ilyen, egy gyerek nem érzi annyira a határt.