Hogy kell éni? Habzsolni kell az életet (szex, alkohol, utazás, drága dolgok stb. ), vagy ahogy Jézus tanította? Az a baj, hogy én nem tudok szórakozni, teljesen elengedni magam, pedig akkor valószínűleg az előző életmódot választanám.

Úgy, hogy megvalósítod a céljaidat. Én pl. szeretek utazni. Nincs rá gyakran lehetőségem, de nem nyafogok sokakhoz hasonlóan, hanem figyelem a lehetőségeket, és így pl. már eljutottam Velencébe, Rómába, Bécsbe, Svédországba, Salzburgba, a Neuschwanstein kastélyhoz, aztán a bakancslistám még bővült is a kezdetek óta, annyi szép hely van, amiket még csak mostanában fedeztem fel az internet segítségével. De vannak más céljaim is, és azokat ugyanígy próbálom elérni kisebb-nagyobb lépésekben.

Pl. aki csak álmodozik, de nem él a lehetőségekkel, amiket az élet elé rak, nem próbál tenni a céljaiért, az pl. nem él igazán.

Ismerek valakit, aki egyszer pl. azt mondta nekem, hogy milyen jó lenne minden reggel készíteni egy fotót, amikor elindul otthonról, és akkor ebből készítene egy videót egy év után. Azóta sem kezdte el, pedig ezt nagyon könnyű lenne kivitelezni, van is hozzá mindene.

Én 34 vagyok, életem nagy részét a vásárlás teszi ki, ruhákat, energiaital, csoki, kávé sütit, mindent. Szoktam alkoholt is inni, pezsgőt.

Ha még több pénzem lenne tuti drága autókat vennék, luxus telefon, luxus cipő, stb. Drága étterem.

Élvezni kell az életet, ennyi, szerintem.

Az idő tengerében csak a nagy és igaz szellemek maradnak fent.Egy ilyen nagy szellemtől,Arisztotelésztől idézek most neked:

Mivel a boldog életvitelhez, mint az előbb

említettem, háromféle jót rendelünk hozzá, amelyek a legfőbb javak az emberek számára: az

erényt, a belátást és a gyönyört - láthatjuk, hogy három a száma azoknak az életformáknak is,

amelyeket mindenki, akinek módjában áll megválasztani, hogy milyen módon éljen, előnyben

részesít: a közügyekkel foglalkozó, a filozófusi és az élvezethajhászó életforma. Közülük

ugyanis a filozófus a belátással, vagyis az igazságra vonatkozó szemlélődéssel, a közügyekkel

törődő ember a derekas, vagyis az erényből fakadó cselekedetekkel, az élvhajhász pedig a testi

gyönyörökkel kíván foglalkozni. Ezért van az, mint már az előbb is mondtuk, hogy az egyik

ezt, a másik azt az embert tartja boldognak. Amikor a klazomenai Anaxagorászt megkérdezte:

„Ki a legboldogabb?”, így válaszolt: „Senki azok közül, akikre gondolsz, hanem olyan valaki,

aki bizonyára igen különösnek tűnnék számodra.”

Azért válaszolt így, mert látta: aki ezt

kérdezte, képtelenségnek tartja, hogy ne valamilyen megteremtett és szép vagy gazdag embert

illessen ez a név, míg Anaxagorász véleménye valószínűleg az volt, hogy aki fájdalomtól mentesen, vagy valami isteni szemlélődés részeseként él, az -

amennyire az emberről elmondható - boldog.

ARISZTOTELÉSZ - EUDÉMOSZI ETIKA

23/F

Miután megállapítottuk, hogy az erény: az olyasféle lelki alkat, amelynek hatására az emberek

a legjobbat cselekszik, és amelyhez ha ragaszkodnak, a legkiválóbb helyzetben vannak a

legfőbb jót illetően; a legfőbb jó és a legkiválóbb pedig az, ami a helyes értelem szerint való;

ami viszont a helyes értelem szerint való, az a túlzó és a hiányos állapot között elhelyezkedő,

magunkhoz viszonyított közép. Az erkölcsi erény tehát minden egyes ember esetében

szükségképpen az őhozzá viszonyított közép, és bizonyos, a gyönyörökben és fájdalmakban és

kellemes és kellemetlen dolgokban található középsőkkel kapcsolatos. A közép tehát egyik

esetben a gyönyörök területén lesz - ti. amikor a túlzás és a hiány is itt van -, másik esetben a

fájdalmak területén, megint más esetben mindkettőben. Mert aki az örvendezésben túloz, az a

gyönyörteli dolgokat illetően esik túlzásba, aki pedig a bánkódásban, az éppen az ellenkező

végletbe kerül. És viselkedésük vagy általában, vagy egy bizonyos szabályhoz képest, ilyen,

például amikor valaki nem úgy viselkedik, mint a tömeg. A derekas ember azonban úgy

viselkedik, ahogy kell. Mivel létezik egy bizonyos lelki alkat, amelynek hatására az, akinek ez

a lelki alkata, maga is olyasfélévé lesz, hogy ugyanabban a dologban egyszer a túlzást fogadja

el, másszor a hiányt, szükségszerű, hogy ahogyan ezek ellentétesek egymással és a középpel

is, úgy a lelki alkatok is ellentétesek egymással és az erénnyel is. Noha megtörténik némelykor,

hogy az összes ellentétek igen világosan megnyilvánulnak, ám néha a túlzás, máskor meg

a hiány oldalán tűnik ki az ellentét. Az egyenetlenségnek pedig az az oka, hogy a középhez

viszonyítva nem mindig ugyanott helyezkedik el az egyenlőtlenség és a hasonlóság, hanem

némelykor a túlzó, némelykor meg a hiánnyal kapcsolatos lelki alkattól könnyebb az átmenet

a középsőhöz. Akinek a középtől való távolsága nagyobb, annak, úgy tűnik, ellentétessége is

nagyobb. Például a testedzés esetében a túlzás egészségesebb a hiánynál és közelebb van a

középhez, míg a táplálkozásban a hiány egészségesebb a túlzásnál.