Az egész élet hiábavaló gürcölés lenne?

Így is fel lehet fogni. De keresheted az apró örömöket, amik boldoggá teszik a gürizős hétköznapokat.

carpe diem.

Csak akkor van értelme, ha azt csináhatod, amit szívből szeretsz. Én ezt vallom.

Nagyon úgy néz ki...

Naponta zaklatjuk a végzetet: miért ragadta el ezt az embert életpályájának közepén? Miért nem ragadja el azt a másikat? Miért nyújtja annak az embernek önmaga és más számára egyaránt oly terhes öregségét még tovább? Mit tartasz vajjon méltányosabbnak, kérdezlek, hogy te engedelmeskedj a természetnek, vagy hogy a természet neked? Mit számít, hogy milyen gyorsan távozol el onnan, ahonnan mindenképpen el kell távozni? Nem arra kell törekedni, hogy sokáig, hanem arra, hogy eleget éljünk. Ahhoz ugyanis, hogy sokáig élhess, csak a végzet kedvezésére van szükség, de ahhoz, hogy eleget élj, elszánt lélekre. Az élet akkor hosszú, ha teljes. Teljes pedig akkor lesz, amikor a lélek kialakította önmagának az értékét és magára vitte át az önmaga feletti uralmat. Miben lelheti kedvét valaki, ha nyolcvan évig tengődik tétlenségben? Nem élt az ilyen, hanem csak időzött az életben és nem későn halt meg, hanem csak nagysokára. "Nyolcvan évig élt?" Az a kérdés, hogy melyik naptól kezdve számítod a halálát. "De amaz meg élete teljében halt meg!" - De teljesítette a jó polgárnak, a jó barátnak és a jó gyermeknek a kötelességét, semilyen téren nem mulasztotta el feladatát. Lehet, hogy életkora nem volt teljes, de élete teljes volt. "Nyolcvan évig élt?" Csak nyolcvan évig létezett, feltéve, ha történetesen nem abban az értelemben mondod, hogy élt, ahogyan a fákról is mondjuk, hogy élnek.