Más is van hasonló helyzetben, hogy az élet több területén összecsaptak a feje felett a hullámok és jó lenne nyomni egy reset-et?

Igen sajnos, most életem egy pontosan ilyen szakaszában járok. Már azt hittem, hogy éppen kikecmeregtem belole erre BAMM ismét.

Kicsit több, mint egy éve veszítettem el mindkét nagypapámat (ugyanabban az évben, négy hónap eltéréssel). Az egyik augusztusban tortént, a világ egyik legkedvesebb embere volt, de sulyos alkoholista (májzsugor vitte el). A másik nagypapám pedig már hosszù ideje betegeskedett a tüdejével, kórházba került, de sajnos a szíve már nem bírta. Minden nap látigadtuk, nem hittem, hogy kibírom. (ez novemberben történt). Majd idén elpusztult a kutyám is, sajnos egy kullancs miatt, akivel együtt nöttem fel. Azt hittem ez volt a legnehezebb idoszak az eletemben. Ennek ellenere dolgoztam, folytattam az egyetemet, segitettem a szuleim, probaltam elni az eletem.

Majd három hete zuhanyzás közben észrevettem egy csomot a mellemben amai eddig nem volt ott, vagy nem vettem eszre. Cisztának hittem, hiszen volt tobb is. Elso utam titokban, az orvoshoz vezetett (nem akartam a szuleimet felizgatni). Megnyugtattak, hogy valoszinuleg semmiseg. Majd aznap delutan jott a hivas, hogy biopszia kell, mert nem ugy néz ki, ahogy annak ki kell neznie. Megszùrtak, de szinte eszre sem vettem annyira sokkos állapotban voltam. Még akkor sem gondoltam semmi rosszra. Majd jott az eredmeny, 2-es stádiumù, 2 cm átméröjü emlorak. Összeomlottam, jobb szó nincs rá. Akkora pofont kaptam az élettöl, hogy még most is érzem a nyomát az arcomom.

Ironikus módon, az a lelet sok mindenre megtanitott. Másképp nézek az életemre. Akármilyen rossz dolog is tortenik velem, még itt vagyok és lélegzem. Ezt jelenti az élet. Ha ezerszer is foldhoz vagnak, ezeregyszer is fel kell állni. Nincs mese. Mert a konnyebb dolog a menekulni. Három választásom van: Nem válllalok semmilyen kezelést és szépen lassan meghalok. Vállalom a kezelést, és meghalok. Vagy vállalom a kezelést, az utolsó lélegzetemig küzdok és meggyógyulok. Amig életben vagyunk, mindig van választásunk. És ezt semmilyen rossz helyzet nem veheti el tolunk. Én azt választottam, hogy küzdok, mintha csak egy háborùban lennék. Itt az életbenmaradásom a tét. Bevállaltam a kemot, mert ha atomot kell dobni a megszállókra akkor ledobom. Ha a le kell vágni a mellemet, vihetik. Akár mind a kettot is, mint járulékos veszteseg. Ha olyan fájdalmaim lesznek, hogy azt kivannam bar halott lennék, akkor is folytatni fogom. Miert? Mert ez azt jelenti, hogy életben vagyok! Csak annak nem fáj aki már meghalt. Csekély ár az életben maradásért. És ha meg kell halnom, akkor boldogan megyek el, mert tudom, hogy én mindent megtettem. Azt a menetet a két centis szemétláda nyerné, de a következö életben jon a második kor.

Ezt ajánlom azoknak is, akik most ùgy érzik kilátástalanok. Nincs az az anyagi probléma, szerelmi probléma, csalâdi probléma amit nem lehetne megoldani. Mert ezek a problémák azok amiket a kornyezet generál, és harcolhattok ellene. Mert ÉLLETBEN VAGYUNK. Nem a multba kellnezni, hanem elore. Mindig van választásunk.

Amire az élet eddig nem tanitott meg, a rák megtanitott.

Kitartást mindenkinek!

24N