Miért nem tudom elfogadni a párom gyerekét?

Kérdező,te most látom hagyod magad meggyőzni arról néhány válaszadó segítségével,hogy nem baj hogy nem fogadod el a kislányt,és elég ha főzöl,semmi mást nem várhat el tőled senki.Azt is látom,hogy csak azokat a véleményeket hallod meg és gondolod végig,melyek lovat adnak alád.Nem részletezem,mert úgyis lerázod magadról a nem tetsző véleményt,de te egy hideg-rideg mostoha vagy,így ismeretlenül is borzasztóan sajnálom.A partneredet sem értem hogy miért nem hagy el téged.Remélem elhagy,mielőtt szegényke megtapasztalja hogy a baba születése után ő még jobban utált,nem kívánt gyermek lesz abban a lakásban.

2.3.9.12.vagyok.Én elovastam minden sorodat.Voltam ilyen helyzetben.Sőt,olyan helyzetben is voltam hogy a kislányomat az exem új párja nem fogadta el,és ahogy telt múlt az idő egyre durvább lett a helyzet.Gyűlöltem a nőt,majd'megszakadt a szívem a kislányomért.A vége szerencsére az lett hogy az exem szakított azzal a nővel.A barátok is mondták neki hogy vessen ennek véget.Szóval én tudom hogy miről beszélek.A párod kislánya nyilván érzi hogy hogyan viszonyulsz hozzá,és nagyon rosszul eshet neki.Ezt a problémát nektek felnőtteknek kell megoldani,a kislányra nem haragudhatsz az igényei miatt.pl.együttalvás A gyerekeknek nagyon nehéz amikor kistesó születik,és hozzá még jelen van nálatok ez a tarthatatlan állapot.Nem kell hogy az anyukája légy,de a jogos igényeit teljesíteni kell.Nem szoptatnod kell (bocsi),az ölelést,meseolvasást csak kibírnád.A párod biztos azért buzdít Téged ezekre,mert szeretné ha kialakulna köztetek a kislánnyal kapcsolat.(nem anya-lánya,de kapcsolat)Ne hidd el senkinek hogy érthető és jogos a hozzáállásod,mert ezen változtatni kell.Hangoztatod az őszinteséget,jelen esetben ezzel annyiban vagytok előrébb hogy tudjátok hogy mi a probléma.De jegyezd meg,a párodnak első a kislánya,nem pedig te.A kislány a gyerek,te a felnőtt,viselkedj is felnőttmód,és fogd fel:a gyerek érdekei az elsők,nem a tieid.

Amiket írtam neked (az előző vagyok)nem azért írtam hogy bántsalak,hanem mert magam is voltam hasonló helyzetben ahogy írtam,a kislány anyukájaként,és elevenembe vág az egész.A közös gyermeketeket is éppúgy fogja szeretni mint az elsőszülöttet,ha normális apa.Ez most az a helyzet,amikor küzdened kell a happy end-ért.Ennek kulcsát a pároddal való hatékony kommunikációban látom.Ki kell alakítanod kapcsolatot a kislánnyal is.Ez nagyon jól fog esni a párodnak is ha látja.Családtagod az a gyermek,a párodnak a kislánya és a születendő gyermekednek a testvére.Az ő testvéri kapcsulatuknak is ártani fog,ha a probléma továbbra is fennáll majd.Még egy:biztos vagyok benne hogy a kislány pedig attól fél,hogy az apja jobban fogja szeretni az új babát mint őt.Ezzel is foglalkozni kell,a megnyugtatásával.

Nem fizikailag bántotta,hanem lelkileg.Utálta,és ezt éreztette a kislányommal ezer módon.Szerintem beszéljétek meg a pároddal hogy hogyan fogjátok elérni hogy jó kapcsolat alakuljon ki a kislány és közted.Pl.kezdetben csak megöleled amikor a kislány igényli,de mindig az apja mesél neki.Aztán mesélsz 1-2 mesét a kislánynak napközben,de esti mese legyen mindig apáé.Jobb előre megbeszélni a rendszert,és akkor nem adódnak rossz szituációk amikor a kislány ott van.Pl.nem mondja neked a párod hogy na menj mesélni.Vagy leülhetsz vele napközben megnézni egy mesét a tévében.Könnyen meglehet hogy magad is meglepődsz majd,hogy milyen gyorsan megszereted a kislányt.Ha az a terv hogy a pici baba születése után veletek alszik majd a nagy ágyban,akkor a kislányt erre fel kell készíteni már hetekkel korábban,kaphat pl egy klassz nagylányos ágyat,stb.De még a baba születése előtti hetekben kezdjétek el hogy ott alszik.Szívesen,örülök ha tudtam segíteni.

Mi történt azóta kérdező?

Szia kérdező ! Olvasod mèg ezt ? Mi van veletek ?