Miért nem tudom elfogadni a párom gyerekét?

Ez igazából nem a te hibád, a partnerednek kellett volna szakítani veled, amint érezte hogy ez a helyzet. Nem belemenni egy közös gyerekbe.

Az a gond, hogy mivel nem kapcsoltatok időben, így fogod leélni az életedet. Nem lesz túl jó érzés

Én értem a Kérdezőt, de mivel a válaszadók többsége láthatóan nem volt hasonló helyzetben, igy könnyen dobálóznak a szavakkal.

Nekem is gyerekes párom lett, de nem is voltak nála annyit a gyerekek, hogy zavarjanak.

Rontotta a dolgot, hogy Anyuka nagyon ellenem volt, nehezen engedte őket az Apjukhoz, hogy tudta én is ott vagyok. NEM miattam váltak, mert ők már 6 éve külön éltek és a páromnak is volt előttem két másik kapcsolata.

Amíg nincs gyereke egy nőnek, addig nehéz elfogadni másét, én is utána lettem nyitottabb, hogy megszülettek a közös gyerekek - úgy, hogy pedig tudtam, a nagyok nagyon nem örültek mikor megtudták, hogy babát várok és ez akkor nekem rendkívül szarul esett, csak jobban bezártam magam.

Amit nehezen viseltem, hogy Ünnepekkor sokfelé kellett rohangálni, aminek a levét az enyéim itták meg; Szenteste ajándékbontás közepén kellett elrohanniuk a másik családhoz.

Végül nem a gyerekek miatt lett vége köztünk, bár intő jel kellett volna hogy legyen, hogy akkor se volt fontos az exemnek semmi iskolai rendezvény, hogy nem fizet utánuk rendesen, stb....nem foglalkozik velük.

Most engem választott egy ffi két gyerekkel, neki nincs, de rendkívül becsülöm és tisztelem, hogy sajátjaként szereti az enyéimet és különbül bánik velük, mint a saját biológiai apjuk.

5-ös vagyok:

Ez nekem is normális, én sem tudom mások gyerekét ölelgetni, sosem tudtam. Sem a barátnőimét, se senkiét, a sajátomon kívül. Tehát ezzel a részével nincs is gond. Azt nem tartom normálisnak, hogy veletek aludjon közös ágyban, azért mert a párod hétvégi apuka, még aludhat külön ágyban a gyerek. Az altatás, mese, stb. meg igenis legyen az ő feladata, az rendben van, hogy Te főzöl neki, eteted, a többit az apára bíznám.

Nem is értem, hogy gondolják azok, akik azt írták, hogy igenis, meg kell szeretned a gyereket. Ezt hogy képzelitek? A szeretet nem megy parancsra, vagy jön szívből, zsigerből, vagy sehogy.

A gyerek megérzi az erőltetett szeretetet. Kérdező, legyél vele kedves, türelmes, elfogadó, ennyi amit tehetsz. A szeretet pedig majd jön, vagy nem. Még bármi megtörténhet. Nem a te feladatod ölelgetni és kényeztetni, hanem a szüleié. Tegyél meg mindent a kényelme érdekében, de nyugodtan hagyd rá az apjára, hogy szeretgesse, foglalkozzon vele. Lehet, ha nem lesz kényszer, te is sokkal közelebb kerülsz a kicsihez.