Szerintetek ez az érzés normális?
Arra lennék kíváncsi, hogy nektek mi a véleményetek a következőről. Nem panaszkodni akarok, csak komolyan tudni szeretném, hogy normális-e, amit érzek, avagy sem.
Arról van szó, hogy amikor rossz kedvem van (sajnos velem is előfordul néha), akkor van olyan alkalom, amikor facebookon (azért interneten, mert a legjobb barátnőmtől messze lakok) elkezdek neki panaszkodni, elmondani, mennyire rosszul érzem magam. Ugyanis ez fordítva is szokott lenni, amikor ő mondja el a bánatait, de rendesen meghallgatom, és ha tudom, akkor felvidítom, de amikor én panaszkodom, akkor rögtön elkezd beszélni a saját problémáiról, engem meg kiszorít. S ilyenkor még csak segíteni sem akarok neki, nem tudok annyi erőt venni, hogy feldobjam a saját kedvem, aztán az övét is. Ilyenkor nagyon felbosszant, de természetesen magamban tartom, és leküzdöm.
Jogos a 'felháborodás'? Normális az, hogy ez felb.ssz. az agyam?
Ettől függetlenül nagyon jó barátnak tartom.
A válaszokat előre is köszönöm. Ha valami nem érthető, kérdezz bátran.
20L, ő 19L
Ez igaz, de neki több támogatója van, mint nekem. Neki ott van a pasija is, nekem meg senki más, csak ő. Ez nem számít?
Igazából én úgy érzem, hogy kettőnk közül inkább nekem voltak súlyosabb problémáim. S legtöbbször a magány miatt érezzük magunkat rosszul. De ezen már sokat gondolkoztam, hogy miért érezheti magát olyan rosszul, amikor nincs vele a barátja (távkapcsolat, el tudom képzelni, milyen lehet), de mindig oda jutok, hogy nekem a rosszabb, mivel nekem nincsen barátom, de egy szakitáson már túl vagyok, míg ő nem. Nekem összetörték a szívemet, neki nem. Én senkit sem érdeklek, míg őt a barátja nagyon szereti... engem meg átvert az exem...
Jogos.
Hasonló helyzetben vagyok én is, csak annyi, hogy nekem megkell hallgatnom az ő problémáit és tanácsot adni neki, de őt még csak nem is érdekli az én problémám...
Mikor ilyen van mindig elhatározom, hogy többet nem foglalkozok vele, de aztán valahogy mindig "megbocsájtok" neki. Talán azért, mert ő az egyetlen (nem családtag), aki közelebb áll hozzám.
Engem is mindig felbosszant, hogy hogy lehet valaki ilyen önző.
Normális amit érzel.
Normális esetben, egy barátság két félből áll és mindkét fél segíti egymást. Ha nálatok csak az egyik segít a másiknak, akkor az nem túl jó.
Nekem is volt olyan barátom, akinél ezt tapasztaltam. Egyre inkább úgy éreztem, hogy csak a jó részem kéne neki és nem érdeklik a problémáim. Idővel az ilyen embereket leépítettem az életemben, mert rájöttem, hogy nem lehet rájuk számítani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!