Hányan vannak itt olyanok, akik csak azért végeztek el egy bizonyos szakmát, mert kellett valami a megélhetéshez?

Én így voltam vele. Aztán rájöttem hogy dolgozni is lehet vele. Aztán rájöttem hogy benne dolgozók 99%-a ostoba. Aztán egész jól kezdtem vele keresni, és egy életet felépítettem belőle.

Nem azért mert a megélhetéshez kellett, hanem mert akkoriban a gyerek az apja nyomdokaiba lépett és tobább kellett tanulni, így az első szakmám (apám után) mechanikai műszerész lett.

Szerintem nagyon sokan vannak így, igazából kevés ember olyan szerencsés, hogy a hobbijából megtud élni. Én is abban a cipőben járok, mint te, de már belenyugodtam: a munka pénzkeresésre van, mellette szórakozás gyanánt űzhetem a hobbimat.

ja, és soha nem is tudtam benne elhelyezkedni.

Én is, most itt vagyok a diplomámmal és nem tudok vele semmit sem kezdeni, mert mindenhová a tapasztalt, protekciós szakmabeliek kellenek. Úgyhogy megszívtam.

Szerintem az emberek többsége így van vele, csak van, aki nem vallja be :(. És ezeknek a többségének nem is irreális a vágya a képességeihez képest... nem ez lenne az ideális... csak manapság már alig akarnak bármit is megfizetni az emberek. Én pl. szívesen írnék, de amit más kezdő íróktól látok-hallok, hát elég nehéz abból megélni Magyarországon.