Hogyan van ez, tudat, tudatalatti, lélek?

A vallást ide kell keverned mindenképpen az igazi keresztány hitben ez valahogy így fest (mindenki elitéli, néha az is aki ebből már fizikálissan részt kapott hogy igaz néha) De sehol nincs a kérdésedre magyarázat csak a Bibliában a többi meg sátánista oldalakon található meg:D szóval szerintem eldöntheted melyikben óhajtsz megbízni...amúgy ,ha ilyen kérdést tettél fel akkor nem lehet valami hülye ember azért írom csak le.

-A Szent szellem álltal tud isten bele avatkozni az életedben (akkor ,ha már megtértél de már az elött is csak nem olyan mértékben)

-Nem az agyban generálódnak először a gondolatok, hanem a lélekben az agy csak kb egy proci, ha így felfoghatóbb picit a dolog.

-A tudatos lelked (ami sokak szerint nincs, de van) az , hogy amikor pl valamire készülsz , és nem tudod mi az vagy valamit tettél rossz dolgot és egyszer csak lelki ismeret furdalást érzel..vagy szó szerint beszúr a szíved, és a tüdőd közti rész vagy nem tudom hogyan is mondjam el.

-Isten megírt neked egy tervet a Bibliában "Istennek megvan a terve mindenki számára a tökéletes terve" , de mival szabad akaratot adott az embernek lehet megengedő akarata is...ebből legtöbbször csak tanulunk, és negatív dolgok.

huu nagyon hosszú ajánlok egy isten gyülekezetet, de nagyon nagyon fontold meg hova mész, mert rengeteg a hamis tanító...

Én sem szeretném ide keverni a vallást, mert semmi köze a tudatalattihoz.

A vallás egy, az adott korra jellemző morálisan elfogadott (és a vélelmezett helyes irányba terelő) normacsoport. Ezen belül is a kereszténység, ha megfigyeled, hierarchiára, szankciókra és megfélemlítésre épül.

Az ember törekszik rá, hogy mindent értsen. Amit nem ért, arra ideológiát gyárt. Az egyház egy ellenőrizhetetlen hatalmat hozott létre és ennek jegyében évszázadokon át képes volt az aktuális értékrendnek megfelelő mederbe terelni emberek millióit, ami persze nagyon hatékony módja az irányításnak. De vitathatatlan, hogy az egyházat mégis csak az ember hozta létre tudatosan, hogy elérjen bizonyos célokat. Itt jegyezném meg, hogy a hitet nem társítom a vallással.

A tudatalatti a nem tudatos cselekvések okozójaként van adekválva. Ha megértjük, hogy honnan "került belénk" és hol foglal bennünk helyet, megértjük a szükségszerűségét. Én az ösztönösséggel hozom összefüggésbe. Hívhatjuk léleknek is, ha az létezik és önálló egység, akkor valószínűleg ugyanabban a halmazban van. A lélek viszont az egyház legfőbb eszköze, így én megbecstelenítve érezném a saját tudatalattim, ösztönöm, én/önképem, ha - mint az egész lényem alapját - a lelkemet az egyháznak rendelném alá, így a "lelkezés" privilégiumát meghagyom az egyház híveinek :)

Mindezt továbbgondolva, elérünk egy határt, ahol el kell dönteni, mit gondolunk a létezésünkről. Hogy mi a létezésünk célja saját meggyőződésünkben. Ha a fajfenntartás a végcél, akkor ennek jegyében az ösztön a túlélést hivatott segíteni, mert ha nem élünk, nem szaporodunk és nyomunk sem marad. Tehát az ösztön egy olyan tudatalatti irányító eszköz, ami a tudatos gondolkodást annak hiányában pótolja, de meglétekor felül is írja - a túlélés érdekében. Nem is firtatnám, hogy mi irányítja...

Ha a fajfenntartásnál többnek gondoljuk a létezésünket, az akkor is ugyanolyan fontos, mert az a fizikai meg"testesülés" egyetlen eszköze. Ezen a szinten felmerül, hogy akkor a létezéshez nem kellene fizikai megtestesülés sem, de az mégis szükségszerű ahhoz, hogy a létezésünk egészében elérje célját és lényegét.

A különböző vallások kiragadnak ezt-azt a lehetőségekből, így például az újjászületést.

Ha a tudatalattink/ösztönünk/"lelkünk!" fejlődése a cél, akkor halálunkkal csak lezárunk egy szakaszt, hogy aztán újrakezdhessük és/vagy folytathassuk a létezésben a fejlődésünket egy másik életünkben.

De milyen korban, helyen, kategóriában, ki dönti ezt el?

A legutolsó, amit gondolok erről - és ez az egész kereszténységet megrendítette előttem -, hogy amiről beszélünk, az hierarchiára épül-e? Hogy egy (két-három) "felső vezetővel", mint valami munkaviszonyban, fölé- és alárendelt szerepben állunk, akik akár egy hangyabolyt, egy felhőn csücsülve figyelnek bennünket és mentális orgazmusuk van, ha nekik tetsző dolgokat teszünk. Na hát sok minden lehet a létezés célja, de ez nem :)

Ui.: nem tagadom meg Jézust, mint történelmi személyt és azt sem, hogy itt-ott belelátott a valóságunkba. De elődei és utókora, és az egyén hibájának tartom, hogy az egész létezésünk értelmét és célját önös érdekek alapján a vallásnak és az egyháznak legyen alárendelve.

Hogy akkor mi irányít? Önmagunk. Ahogy saját sejtjeink felépítik a szervezetünket, úgy építjük fel egyenlő (m)értékben azt a közös egészt, aminek részei vagyunk. Ez az "egész" képezi a létezésünk "tudatalattiját". Ha tehát valaminek alá vagyunk rendelve, akkor az saját magunk. Ha létezik bármilyen értelemben Isten, akkor ez az univerzális egész Az, és Az bennünk létezik, és mi magunk építjük fel; életünk során talán a tudatalattink (de itt már lehet lélek is) áll ehhez az egészhez talán a legközelebb. Létezésünk célja ennek fejlődése, ami fizikai valónkban, érzéseinkben, jóban, rosszban, minden megtapasztalásunkban fejlődik.

A vallást azt én is kihagyom, semmi jelentőségét nem látom a mesének(ebben a témában sem). :)

Ha tudat-tudatalatti kapcsolatáról szeretnél olvasni, ott van Freud. (Bár később sok teóriáját megdöntötték, de a tudat alattival, ösztön-énnel kapcsolatban még mindig érdemes olvasgatni)

Ami számomra érdekesebb volt az a lelkiismeret.

Bemásolok egy részletet, milyen megközelítésből hogyan próbálták megfogalmazni:

"-A freudi pszichoanalízis a lelkiismeretet egy tudattalanul működő funkcióként fogja fel, amelynek eredete a gyermekkor személyközi viszonyaiban keresendő. A gyermek elsajátítja a szülői szabályokat és tiltásokat, ezeket belsővé teszi és egész életében öntudatlanul igazodik hozzájuk...

- Az evolúciós pszichológia nem az egyéni tudattalan, hanem a csoport szelekciós érdekei felől közelíti meg a kérdést... A lelkiismeret az evolúciós pszichológia szerint szelekciós előnyt jelent és adaptív jelentősége van: akinek lelkiismerete van, az belső kényszert érez arra, hogy kövesse a csoport szabályait, azt már nem kell erővel a szabálykövetésre kényszeríteni. A lelkiismeret tehát egy „evolúciós trükk”, ami egyszerre segíti elő a csoport és az egyén túlélését.

- A társadalomfilozófiában számos olyan elképzelés jelent meg, amely szerint egy adott társadalom morális meggyőződései valójában a mindenkori uralkodó osztály érdekeinek megfelelő szabályok elfogadtatását jelentik a társadalom többi részével. Hegel ezt nevezi hamis tudatnak, Marx pedig ideológiának. A társadalom belénk nevel számos olyan meggyőződést, amelyek önmagukban, etikailag ugyan értékesek, alapvetően azonban az a céljuk, hogy a társadalmi munkaerő szabályozott működését hasznossá tegyék... Lelkiismeretünk révén tehát gyakran olyan értékekhez ragaszkodunk, amelyeknek a társadalmi eredetével és szerepével nem is vagyunk tisztában.

Nietzsche nem kötötte a lelkiismeret fogalmát a kötelességhez, sokkal inkább az öncsalás jelenségéből indult ki. Úgy vélte, hogy nincs egyetlen, végső és megingathatatlan érték sem a világban. A különféle kultúrák és morális szabályrendszerek más és más értékeket állítanak előtérbe.

A tudat a lélek megnyilvánulása. A buddhizmusban a tudat= lélek.

A tudat lehet melléknév vagy főnév is.

A tudat az elme működése.

Tehát a tudat= elme (főnév)

De ha öntudatról vagy éntudatról beszélünk akkor melléknév, mert én tudok a saját személyemről.