Már annyira semmibe vesz, hogy fel sem köszönt engem, de egyáltalán milyen anya az ilyen?

Nagyon zokon esett, hogy édesanyám már a születésnapomon sem köszönt fel engem. Persze, nem mintha felhőtlen lenne a kapcsolatunk. Azt tudom, hogy még kis idő van, de egy héten egyszer néz felém, a telefont meg nem ismeri a napokban, hogy felhívjon, ha pedig én hívom, sosem veszi fel. Egy olyan ember, aki semmibe veszi az anyját is, és őt sem köszöntötte fel. Állandóan kötekedni tud velem. Nem olyan rég olyan nagy veszekedést csinált velem (oktalanul), hogy azóta néha még mindig előjön bennem és sírok. Persze azzal az volt a célja, hogy többi családtagom előtt mindennek lehordjon, csak arra nem számított, hogy mellém állnak. Csak a kicsi fia létezik számára, a másik férje, akije van és más nincs neki. Az anyjára sem néz felé, ha eljön, csak vigyorogni tud, vagy kötekedni, vagy panaszkodni.

Én már nem értem, milyen ember az ilyen. Hogy tudnám ezt figyelmen kívül hagyni!? De egyáltalán, hogy mi felköszöntöttük, ő meg arra sem méltatta magát, sőt, mintha nem is lenne semmi. Már idáig jutottunk, akkor minek néz felénk egyáltalán hétvégén, hogy vagyunk-e még.

Köszönöm a válaszokat.