Ti hogyan dolgozzátok fel, hogy sose lesz már olyan a világ, mint régen?

Mindenki érti a kérdést. :-)

Rajtad múlik, hogyan élsz az adott körülmények között. Örülj, hogy (egyelőre legalábbis) békeidőben élsz. Hogy ezt hogyan teszed, azt te döntöd el. Nem tudom, mennyi idős vagy, de tapasztalatból mondom, hogy ilyen emberek, amilyenekkel felnőttként szembesülünk, akár szimpatikusak, akár nem, mindig is voltak és lesznek is. Csak gyerekként ezeket nem láttuk úgy, ahogyan felnőttként már igen. Neked nem kell olyannak lenned, amilyen nem tetszik.

A fejlődést úgysem lehet visszafordítani vagy megállítani, de fontos haladni a változásokkal, különben bajban leszünk, ha jön valami probléma, amire a fejlődés ad megoldást, és nincs a kezünkben.

Szerintem ez hülyeség.

Akik akarják, azok most is megtalálják a társaságot. Én egész nap biciklizőket, társaságokat, családokat látok, tele vannak a kávézók, szórakozóhelyek, a fesztiválok nagyobbak mint valaha.

Valamilyen szinten tény, hogy idegenebbek egymással, de például tömegközlekedésen, vonaton sosem éreztem késztetést arra, hogy beszélgessek olyanokkal akiket többé nem is látok, vagy hogy 100-adjára nézzem ugyanazt a tájat.

Ráadásul én elég szociális fóbiás voltam/vagyok, és totál nem bánom, hogy egy csomó minden gépesített formában megy.

Csak nézzük végig:

- Jegyvásárlás, hiába sietek, előttem 30 ember, a sorban mögöttem álló próbál elém kerülni, az előttem lévők áfás számlát kérnek, vagy azt se tudják hova akarnak utazni és fél óráig szaroznak. Ezzel szemben az automata nem kérdez, 1-2 használat után csak csinálja a dolgát.

- Bolti eladók, na azok meg tipikusan azok, akik fél óráig trécselnek 1-1 ismerősükkel arról, hogy mennyire szar és stresszes munkájuk van, miközben pont ők tartják fel a sort.

- Posta szintén egy felesleges sorban állás.

- Banki ügyintézés szintén körülményes és időigényes. Főleg hogy 4-kor zárnak, én meg 5-6-ig melózom. Ráadásul a pénzfelvétel is drágább.

- Hivatalos ügyintézések meg szerintem direkt úgy vannak, hogy minél többet szopassák az embert. Ide menj oda menj, gyere vissza 3x, itt írd alá, ott írd alá. Otthon is megtehetnéd 10 perc alatt.

- Vagy egy szimpla vásárlás is olyan, hogy 20x visszakérdeznek, hogy milyen kóla, mit kérek bele, kérek e ezt azt mellé, vagy épp rám tukmálnak mást.

És a legrosszabb, mikor egy ideges/flegma eladó rajtam próbál bosszút állni és kitölteni a mérgét. Már korán reggel képesek elrontani az ember kedvét.

Neked kéne felfogni, hogy a kérdést mindenki érti.

A világ rendben van, a technológia semmilyen mértékben nem teszi rosszabbá az embereket, csak könnyebbé az életet.

Ez a "nosztalgikus idiotizmus" pedig amit képviselsz rendkívül unalmas és ostoba. Kicsit legyél nyitottabb a világ felé, ismerd meg a lehetőségeidet, okosodj, tanulj, el fog múlni.

A 90-es évek elején születtem, így mondhatni a technikai fejlődéssel együtt nőttem fel. Az én generációm talán az utolsó, aki még ismeri az internet és a mobil nélküli világot. Néha nekem is hiányoznak az idők, mert akkoriban az emberek sokkal közvetlenebbek voltak egymással. Pl. nemrégiben egy kávézó asztalánál láttam egy tizenéves baráti társaságot, akik néma csendben ültek egymás mellett, és a telefonjukat nyomkodták. Lehet, velem van a baj, de ezt én már nem tartom normálisnak. Elszomorít, hogy ide jutottunk.

Mindenesetre erről nem a technika tehet, hanem maga az emberiség. Pl. az internet igenis hasznos találmány, számtalan nagyszerű dologra lehet használni. Bármikor meghallgathatom a kedvenc előadóm dalait, legyen az bármilyen nemzetiségű. Régen ez teljesen elképzelhetetlen volt.

Egyébként mindig ott van előtted a választás lehetősége. Pl. cipelhetsz magaddal könyveket, ha akarsz, a nagyobb posták helyett pedig választhatod a kisebbet is, ahol lehet sorszámot sem kell húzni.

A világ változik, ezt el kell fogadni. Soha nem lesz olyan, mint régen. De ez nem feltétlenül rossz dolog. Hozd ki a legtöbbet abból, ami van, és meglátod, annyira nem lesz szörnyű ez az új közeg. :)

Én a 80-as évek szülötte vagyok, láttam, mennyire gyorsultak fel a dolgok a gyerekkoromhoz képest. Azt is látom, hogy nem a fejlődés hibás, ha valaki hülye hozzá.

Nyert már háborút a technológiai fejlettség és veszítettek már háborút azért, mert lemaradtak.

Nézz körül, mi van most a világban, láss tovább az orrodnál, nézd meg, merre haladunk globálisan, figyeld, mik történnek hazánkban és azon kívül, beszélgess olyanokkal, akik olyan helyen élnek vagy dolgoznak, ahol nincs biztonság (már amennyit elmondhatnak), és te is látni fogod, hogy a legkisebb problémánk a jelenkorban az, amin te most ki vagy akadva.

A testvérem a brüsszeli reptéri robbantás előtt egy héttel volt kint, egy volt osztálytársnőm Franciaországban él, és a novemberi tragédia után a neten keresztül jelezte a szeretteinek, hogy ne aggódjanak miatta, jól van, egy nagynéném a fiával Svédországban él, a tini korú kisfiú fél, mert valami más kultúrából szabadult söpredék banda megtámadta.

Nézd meg, mennyi baj van abból, ha egy csoport nem hajlandó a fejlődéshez alkalmazkodni és középkori elveket akar erőszakkal másokra erőltetni.

A fejlődés átok és áldás egyszerre, a győzelem pedig azé, aki lépéselőnyben van. A kérdés csak az, hogy a jó vagy a rossz oldal kaparintja-e magához ezt az előnyt, ettől függ, milyen jövőnk lesz, és milyen jövőt hagyunk az utókorra. Ha a múltban ragadunk, nem sok jót jósolok.