Számtalan fóbia létezik. Viszont van egy, amit most kiemelnék, ez ihlette a mai napi kérdést. Phobophobia, azaz a fóbiáktól való félelem. Ez most egy paradoxonnak számit? Hogy képzeled el egy olyan ember életét, akinek ilyen fóbiája van?

Tudom, hogy ez képzeletre épül, és hogy emiatt nem is a legjobb példa, de nekem az a Harry Potter jelenet ugrott be először, amikor a mumusűző óra után Lupin valami olyasmit mond Harrynek, hogy azt hitte, Voldemort fog neki testet ölteni, és az, hogy végül egy dementor lett (ami gyakorlatilag a depresszió és a mélyről jövő félelem szimbóluma), tulajdonképpen azt jelenti, hogy ő valójában magától a félelemtől tart, attól, hogy eluralkodik rajta az a hideg, ködszerű pánik, és nem képes miatta megfelelően gondolkodni/cselekedni. Ez alapján szerintem nem paradoxon, és könnyen el tudok képzelni például ambiciózus, végletekig optimista, életerős személyeket, vagy éppen erőszakos, agresszív viselkedésformát bármilyen fajta embernél, akinél ez a probléma jelen van.

Fóbiáktól való fóbia... Érdekes. Nos akárhogyis nézem,ha valaki nem akar fóbiás lenni és amiatt viszi túlzásba-->és végül a fóbiák mániákus elkerülése végett lesz fóbiás,az egy paradoxon. És létezik.

Gyenge példa, de én a hipochanderekhez hasonlítanám ezt. Fogjuk rá, hogy paradoxon.