Milyen irracionális félelmeitek voltak gyerekkorotokban?

Volt egy őzek lábából készített fogasunk, attól irtóztam, de semmi egyébb trófea szerűséget sem viseltem el, egyedül egy kitömött bagoly volt, amitől nem rettegtem.

Féltem a száradó, kiteregetett nejlon harisnyáktól, attól, ha lepergett a falról a vakolat (a falakat mindíg figyeltem, mert ugy gondoltam, onnan jön elő valami megtámadni, ha egyedül vagyok, a sértetlen fal kevésbé tűnt ilyen átjárónak).

Féltem a nyulaktól, a csokimikulástól (miután egyszer az egyik rám grimaszolt), bizonyos hangoktól és zenéktől, később a játék babáktól, hogy megmozdulnak, emiatt aztán ki is lettek dobálva.

Féltem egyedül a házban, tehát csukott helyen nem bírtam egyedül megmaradni, csak odakint éreztem viszonylag biztonságban magam egyedül.

Féltem a természeti katasztrófáktól.

Hogy mi lesz ha jön egy árvíz vagy földrengés és meghalunk. Jó ez mondjuk félelmetes ha tényleg bekövetkezik, de nem olyan helyen élünk ahol sok esély van rá :D

Féltem anyám gáztűzhelyétől, sőt mai napig féleg, már vagy 100 éves szegény, és gyakran kialszik a tűz ha alágyujt anyám, és csak a gáz szivárog.

És pl öregmamám ha vigyázott rám, ő nem vette észre, meg volt hogy ott is felejtette a dolgokat és nekem kellett lekapcsolni (anya megtanítot rá kiskoromba mit kell eltekerni)

És mindig féltem, hogy mikor eltekerem pont akkor fog robbanni :D

Azóta sincs gáztűzhelyem, csak ilyen villanyos sütőlap, de anyám azóta is azt a sz.rt használja:D