Belém nevelték, hogy fojtsam el az érzelmeimet, ne mutassam ki, mert akkor blabla. Ennek ellenére mégis vagyok olyan bátor, hogy merek sírni vagy bármi. Nem érdekel mit gondolnak a kemény, érzéketlen, empátiahiányos szemetek. Ki az aki így döntött?

Engem nem neveltek arra, hogy fojtsam el az érzéseimet, de valószínűleg ha megpróbálták volna se jártak volna nagy sikerrel, mivel nagyon emocionális ember vagyok. Pontosan olyan, mint ahogyan azt te leírtad. Bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között képes vagyok sírva fakadni, ha éppen sírhatnékom van. Nem fogom vissza magam, csak azért, mert mások megszólnának miatta. Egyébként én nem csak a negatív, de a pozitív dolgokat is megkönnyezem, ha meghatnak :D Igen, a világ rideg és kemény, de ettől függetlenül rengeteg szép dolog van benne :)