Mostanában miért akar mindenki külföldön dolgozni? Tudom, hogy kicsit furi kérdés. De minél több választ szeretnék

Mindenkinek különféle motivációi vannak, de a leggyakoribb a megélhetés, a kalandvágy, az általános elkeseredettség, elégedetlenség azzal, ami körülvesz. Sokan csak pénzt gyűjteni jönnek, pár évre, hogy aztán otthon megalapozhassák az életük, házat vegyenek.

Ami a fizetést illeti, én megéltem otthon is, igaz, hogy az alap 8 óra helyett általában 10-12-t dolgoztam a pénzemért (túlóra csak akkor volt fizetve, ha előre elrendelt hétvégi túlóráról van szó, a hétköznapokon pluszban ott töltött órákat nem számították bele, csak elvárták:)). Szerettem a munkám, nem kerestem rosszul magyar viszonylatokban, szóval nem ezért léptem.

Bennem is volt egy alapvető kalandvágy, de a fő okom az volt, hogy egyszerűen már nem akartam tovább elviselni azt, ami körülöttem van. Alapjáraton egy vidám, mosolygós, közvetlen ember vagyok, de nagyon lehúzott minden alkalommal, ha a híreket olvastam vagy bárkivel beszéltem - folyamatos panaszkodás, frusztráltság, irigység és rosszindulat. Ha felszálltam a buszra reggel mosolyogva, elúzódtak tőlem az emberek, azt hitték, kattant vagyok, ha valaki megtudta, hogy mennyit keresek, az első reakció az volt, hogy biztos lesz-ptam a főnököt. Nap mint nap volt valami lehúzó történet, amit még a legoptimistább ember sem mindig tud elviselni. Tudom, hogy a többség nem ilyen és azt is tudom, hogy aki ilyen, annak megvan a maga oka, de én egész egyszerűem nem szeretnék ilyen közegben élni. Neveztek már hazaárulónak emiatt :)

Nem mondom, hogy könnyű döntés volt, hiszen 2 bőrönddel vágtam neki egyedül, otthon hagytam a barátaim, a szeretett városom, az egész odáig felépített életem.. De nem bántam meg, pedig az első évet egy olyan országban töltöttem, ahol utáltam lenni :) Végül kikötöttem ott, ahová már évek óta készültem, lettek helyben barátaim (közben az otthoniak közül is csak kettő maradt Pesten, azóta mindenki szétszéledt Európán belül, de még mindig jó a kapcsolatunk), a szakmámban dolgozom, csak ezúttal tényleg jó pénzért, az emberek kedvesek, nem stresszesek, barátságosak (itt teljesen természetes idegennel leállni csak úgy beszélgetni, viccelődni a buszon vagy az utcán), senki nem kezel alsóbbrendűként.

Nem tervezek visszamenni Magyarországra, imádok visszajárni látogatóba, de mára már ez az otthonom.

Igen, de ha egyszer már kint vagy észreveszed, hogy eladod magad, a lelked, a személyiséged, mindent az ami vagy és akivé az tett

Mert lehet akármennyi a fizetésed, mosolyoghatnak akárhogy az utcán rád az emberek. Te már sosem fogod úgy kifejezni magad, mint ahogy azt az anyanyelveden tennéd. Sosem fogsz úgy csevegni egy idegennel az utcán úgy, mint ahogy itthon a barátaiddal. Leredukálódik az, ahogy kitudod fejezni magad, vagyis az amennyit tudsz mutatni magadból.

Megjegyzem hozzám tartozik az #5 / 6 / 8 / 13-as kommentek

De #11-esnek is igaza van ebben a tekintetben

69%-os, te beszélsz valamilyen nyelven anyanyelvi szinten? Mert én sajnos MO-n élek, de nem ismerek magyar zenét, írót, filmet, mindent angolul csinálok 14 éves korom óta. Úgyhogy az egész érzelmi fejlődésem angolul történt, van, amikor magyar szavak nem jutnak az eszembe.

Aki nem beszél nyelveket, az persze nem tudhatja, hogy de igen, lehet, hogy jobban is ki tudod magad fejezni rajta.

Eladom magam? Miért is? Ugyanaz az ember vagyok, mint aki Pesten voltam, csak épp boldogabb és kiegyensúlyozottabb.

Való igaz, hogy nagyon hiányzik az anyanyelvem a hétköznapokban, de egyébként angolul ugyanúgy ki tudom fejezni magam, mint magyarul, ezzel pont nincs problémám. Ez talán akkor lenne igaz, ha lennének gondok a nyelvvel, de abszolút folyékony. Sokkal szebb és kifejezőbb nyelv a magyar, de még nem volt olyan dolog, amit ne tudtam volna kifejezni.

Egyébként a korábbi kommenteid olvasva sok dologban egyetértek, de egész egyszerűen más utat választottam.

Azt hittem el sem küldtem a #13-as kommentet, mert az télleg megosztó és kétségbevonható. (De sajnos igen és visszavonni már nem tudom)

Én részben inkább magamra értettem. Én ha kimennék eladnám magam, mert nem tudnám magam úgy kifejezni, mint magyarul. Beszélhetek anyanyelvi szinten németül, de az nem az a nyelv amin felnőttem, amin mindig is gondolkodtam. Ezért ha átfordítom azt nem lesz az igazi.

De más érezheti máshogy, Captain Obvius-sal meg semmi bajom, hogy más utat választott, rossz lenne, ha mindenki ugyanazt és ugyanúgy csinálná, mert akkor hogy adnánk át egymásnak tapasztalatokat és véleményeket?