Az álláskeresés csak számomra ilyen hosszadalmas, fáradtságos és kimerítő?
Tavalyelőtt végeztem a középsuliban. Azután több, mint egy évig nem találtam semmilyen állást. Tavaly nagy nehezen rábukkantam egy határozott idejű állásra, az idén májusban ért véget. Konkrétan május óta csak itthon vagyok és kezd előjönni ez a sehovásemkellek haszontalanság érzés, ráadásul egyre kevesebb a pénzem is, lassan megint jönni fognak a felszólítók, minden ki lesz kapcsolva. Az sem tesz jót lelkileg, hogy csak egyes egyedül itthon vagyok, mert bepunnyadok, ebből az lesz, hogy nem fogok megfelelni állásinterjún, mert szinte alig bírok megszólalni olyankor. Egyre csak letompul az agyam, a szakmai tudásom aktualitása is csak romlani fog, nem leszek képes ellátni a feladatomat.
Más is ilyen keservességgel kezdi a karrierjét? Ha így fog folytatódni, öregségemre egyszerűen koldusbotra fogok jutni.
Hű, ez kemény utolsó. :(
Némiképp hasonlóan éreztem párszor, volt hogy majd mindennap rám jött a bőgés, nem is egyszer. Léleölő az egész, nagyon jól leírtad. Én a fővárosban vagyok, munkát szerencsére találok addig, hogy legyen pénz.
Volt olyan is, amit egy hét után én hagytam ott, gyomorgörcs és ideg volt bennem már a 2. naptól kezdve. Undorotam az egésztől, és hogy minden nap bent kellett maradni és este értem haza, agyilag és lelkileg és idegileg leszipolyozva, mert nem akartak segíteni, nem tanítottak be sem semmi, cserébe flegmán és lekezelően beszéltek velem.
Most sem egy álommeló, ahova azután felvettek: félig jelentenek be, lányként míg odaérek a gáz spraynek a kezemben kell lennie, hogy biztonságban érezzem magam, a kollégák szerencsére itt normálisak legalább, viszont a főnök egy utolsó ostoba senki, aki nem áll szakmailag felettem, de mégis mindenbe beleköt és odajön. Ha meg hibázol is, órákig szid és mondja neked a magáét és oszt.
Az előző után mondjuk elviselem, az a hét nagyon rossz volt, itt legalább tudom, hogy 8 óra után vége.
Szóval kevésbé rossz, vagy csak az előző után már jobban elviselem a kevésbé rosszat is, már nem is érdekel.
Letöltöm a 8 órát, az sem érdekel, ha a nyomoronc kisfőnök szidalmaz-mindenkivel ezt csinálja ott-, csak kapjak fizetést, mert albérletben vagyok és már pár hete feléltem. Ha nem lenne a párom, nem tudom mit csinálnék.. Ő kisegített.
Néha azért vannak jó perceim pedig közben, de ezt a nőszemélyt, annyira undorító tud lenni, na meg a többi tényező.
Szóval azért keresgélek közben.
Nehéz, nagyon nehéz, én is lecsúsztam a depresszió felé, lélekromboló.
Kívánom, hogy találjatok egy normális munkát, ahol legalább nem lesz ez az érzésetek,akkor fog ez csak jobb lenni.
Hát szörnyű ezt olvasni... Egyik barátnőm kb ugyanígy van. Munkát keres. Számtalan állásinterjún van túl, kb egy visszajelzést sem kap. Sőt ahol volt ismerős ott sem tudták elintézni hogy felvegyék. Ő is nagyon el van keseredve.
Én jövőre végzek az egyetemen. Szerintem ugyanez fog rám is várni. Előre félek...
Szintén Szabolcs megyei vagyok...
21L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!