Más is van így? Hogyan lehet ilyen párt találni, követni az álmaimat, kitörni?
Az egész, pár évtizede létrejött, mesterséges világ taszít.
Nem szeretek nagyvárosban, lakásban élni. Nem szimpatikus a városiasodás folyamata. Zavar a zaj, a tömeg, a zsúfolt tömegközlekedési eszközök, a sok-sok-sok, (lassan haladó) gyalogos. Zavar az, hogy állandóan a négy fal között kell lenni (munkahelyeken is többnyire). Zavar az, hogy eltávolodtunk a természettől, hogy nem mozgunk semmit. Zavar, hogy lassan mindent gépek csinálnak. Zavar, hogy "steril" szupermarketekben vásároljuk a gépek által készített, ki tudja honnan való, csomagolt, mirelit, félkész árut. Furcsállom, hogy az emberek lassan alig főznek, ha mégis, körülbelül 10 percet szánnak rá és egyre kevesebben sütnek.
Minden a gépekről, a türelmetlenségről és az egyre és egyre kevesebb energia ráfordításáról szól. Lassan minden mesterséges.
Én piacon vásárlok szívesen, ahol akár a termelőtől vehetjük meg személyesen (jó, van, aki átvág, de...). Ha már főzök, megadom a módját.
Legszívesebben községben élnék, kertemben gyümölcsfákkal, konyhakerttel, akár állatokkal. Legszívesebben locsolnék, igen, kapálnék akár, főznék, sütnék, szomszédolnék, szomszéd nőkkel recepteket osztanék meg, "lelkiznék", este a gyerekek hol az ő kertjükben játszanának és mi kapnánk "kimenőt", hol mi vigyáznánk rájuk és a szomszéd kapna kimenőt. Ha ideges lennék, a falu határában sétálnék kutyával, egyedül, házastárssal, szabadon, az emberektől távol, a természetben, mégsem egy órát utazva ezért az élményért.
Faluba kiköltözni nem egyszerű, a falvakban az anyagi helyzet... hát, ennek okairól vitát lehetne nyitni. És egyébként is, mennyire jellemző manapság a faluban a közösség?
Ahonnan én származom (részben), az egy teljesen elvárosiasodott alvótelepülés, szép házakkal, gondozott előkertekkel és ennyi.
válasza:Értem mit mondasz, csak amikre te vágysz azok már szerintem csak jó emlékek(már ha éltél falun) vagy éppen egy kicsit téves eszméd van a dolgokról.
Én külvárosban nőttem fel, most is ott lakok, ami kb. egyenértékű a faluval. Családi házak mindenütt, vannak akik állatokat tartott, sokak zöldséget, gyümölcsöt termesztett, piacon és hentesnél vásároltak. Műkaját kb. senki nem evett. Gyakorlatilag az erdő körbevett, így kb. 5 perc alatt már kint lehettél még attól a minimális zajtól is, ha gyalogoltál úgy 20 percet, akkor meg már a nagy semmi közepén találtad magad. És most a 90-es évekről beszélek.
Manapság ez baromira nincs így. Szomszédok nem ismerik egymást, nem beszélnek, lesz@rják egymást, nem segítenek, nem adnak kölcsön semmit, legtöbb helyen már nem tartanak állatokat, ahogy a zöldséges kertet is a fű nőtte be. Abszolút semmilyen vidéki hangulatot nem áraszt magából a táj. Itt a nyári szünet, egy gyereket sem látok az utcákon, focipályákon. A kocsma, gyógyszertár az ami jól megy és nyereséges. Ezenkívül az emberek befásultak, nincsenek normális munkahelyek, mindenütt az ipari parkok és lehet menni éhbérért a multihoz menni dolgozni látástul vakulásig túlórázni, hogy hazaérve már csak a facebookra és a barátokköztre legyen idő. Falun teljesen ugyanez a helyzet, annyival kiegészítve hogy rosszabb a közbiztonság, és sokkal pletykásabbak az emberek.
Magyarországon semmilyen jövőt nem látok. Azt ami a 2000-es évek előtt volt, szerintem már semmi nem hozza vissza. Főleg nem úgy, hogy már falvak tűnnek el, mert mindenki kihúz külföldre. Nógrád megye lassan már lakatlan lesz...
Ugyanezt látom sajnos én is.
Bár nálunk (Budapest belsőbb részén), az egyik újépítésű részén esténként rendszeresen látni gyerekeket játszani.
De ez egyre ritkább.
Ahonnan származom, abban a községben is bent vannak a gyerekek. A szülők vonattal ingáznak, mindkét szülő, este érnek haza. A házak szépek, a kertekben, ahogy benézel, le van nyírva a fű, esetleg-talán a füvön és tujákon kívül van egy-két dísznövény. Beljebb azonban magas gaz, le se nyírják rendesen ott, ahol már nincs szem előtt.
Ez a mai életmód nem fenntartható!
Az elidegenedés, elmagányosodás, párkapcsolatok, házasságok, barátságok minőségének romlása...
A fiatalok még legalább inni, bulizni eljárnak, de más nemigen köti le őket, a középkorúakat... vagy még ugyanúgy az ivás, vagy az se.
Nincs meg a vitalitás, a különböző (nem veszélyes, nem drogról szóló) kalandok keresése, a komfortzónájából sok ember nem lép ki.
A természet szerintem az ember életének elemi része kell legyen, ehhez képest jó esetben kimerül abban, hogy a 21-es busz végállomásától felmennek a családok, barátok az Erzsébet-kilátóhoz, vagy autóval fel Dobogókőig és 200 méter séta.
Központilag etetnek minket, "gépekkel", jó esetben fél centis egyenkockákra vágott sárgarépával, rosszabb esetben lefagyasztva veszik a rántotthúst és a szilvásgombócot is. Mert mit csinál a felszabaduló 20-30 percben? Sajnos sokan tévéznek vagy épp veszekednek.
válasza:Én 20-as éveim elején, bár lassan közepén járok. :)
Magyarországon belül szívesebben túrázom, teljesítménytúrázni szoktam, azt jól lehet egyedül, nőként is, és sokszor csapódik hozzá az ember valakikhez.
Kevés fiatalt látni amúgy.
A korosztályomban két fő irányvonal van szerintem, a két véglet: igyunk-igyunk-igyunk, avagy társasjátékozzunk a 4 fal között alkohol nélkül. :S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!