Más is érzi úgy hogy legszívesebben lelépne, a jelenlegi életét feladva?

Úgy érzem elfáradtam teljesen.

Az évek során rengeteg pofont kaptam, sok szarba beleléptem. Persze mindenki érezheti így, mindenkinek eljönnek bizonyos pontok az életében de már picit soknak találom. A környezetemben nem érzem jól magam, szinte csak a tapasztalatom van az elmúlt évekből.

Szeretném feldolgozni a rengeteg sérelmet, szeretnék kikapcsolódni, megismerni önmagam.

Kilépni picit abból a ritmusból amiben élek, könnyíteni a terheimen. Szeretnék nem olyan emberek között lenni akiknél folyamatosan arra kell gondoljak hogy mi az ok amiért úgy ahogy bánnak velem. Mert van elég bajuk és nem látják mit tesznek.

Igazából nincs megállás, az élet folyamatosan megy tovább. Nem szakadhatsz ki ha nem akarsz hajléktalanná válni s más nem viseli a gondodat.

Akárhányszor beszélgettem valakivel mindig én voltam az aki inkább meghallgatta és tanácsot adott.

Valahogy az én esetemben vagy át sem látták az egészet vagy csak a saját problémájuk foglalkoztatta őket. Nagyon érdekes téma ez egyébként. Én jó vagyok vígasztalásban, lelki beszélgetésekben pedig rengeteg zűr van körülöttem mindig.

Ide-oda regisztrálok az interneten, ennek is írok, annak is - mégsem látok bele senki lelkébe. Pedig mindenkinek van, csak sokan elrejtik. Engem pedig pont az érdekel hogy lelkileg őszintén lehessek valakivel, vagy ha az nem megy akkor legalább egyedül zavartalanul őszintén magammal.

19/F