Nagyon taszít a modern, városias, gépesített, ülő életmód, legszívesebben lennék vidéken önellátó. Mit tegyek?
Gyermekkoromban volt lehetőségem betekinteni, milyen a "régies", kevésbé modern élet... Milyen a kacsa levágása és elkészítése, a gyümölcsfa gondozása, a zöldbab vágása, blansírozása és fagyasztása - ebben segítenem is kellett természetesen! 13 évesen tudtam meg, mit jelent, hogy mirelit. Viszonylag későn lett internetünk, mobiltelefonunk. Stb-stb.
Zavar a városi élet. Zavar a tömeg, a zaj, a nyüzsgés, a tömegközlekedésben az emberek viselkedése.
Zavar, hogy ennyit ülünk a 4 fal között.
Nem szeretnék egy nagy, félhomályos, levegőtlen irodában ülni nap 8+ órát, pedig az értelmiségire ez vár. (A gyári robot, a takarítás se jó, félre ne érts!)
Azt látom, az emberek alig vannak a szabadban, ha kertes házuk van is, a kertet nem használják. Egy túra sokaknál kimerül a Normafától az Erzsébet kilátóig sétában.
Nem nevelgetnek növényeket, nem tartanak haszonállatokat (de jaj, azt nem is lehet a zaj és a büdös miatt).
A gyerek menzás, a szülő kifőzdében eszik - nem is főznek. Ha mégis főznek, akkor valószínű félkész ételből... A párjuk születésnapjára lassan a nők sem sütnek, piskótalapot vesznek, tortát rendelnek. A kézzel készített ételben tudjuk, mi van, de az élményről, az érzésről ne is beszéljünk: ezt anyuka csinálta a családnak, a legfontosabb adalék a szeretet.
Az ember azt várja, hogy minden kényelmesen és gyorsan történjen. Géppel készített ételt eszünk, gép visz minket mindenhova (még egy emeletet és egy megállót is).
Nem is csoda mondjuk, miután mind az anyuka, mind az apuka 8 vagy több órát ült a képernyő előtt, sokszor monoton munkát végezve... valahol érthető a fáradtság egyébként! Az egész élet a gyárszalagról, jobb esetben irodáról szól, munka után vagy a jogos fáradtság, vagy épp a lustaság miatt tévé előtt ücsörgésről, telefonnyomkodásról szól.
A lelkibb dolgokról nem is beszélve. A sok kütyü rengeteg félreértést, gondot és lustaságot okoz. Volt párkapcsolatomban megszámlálhatatlan félreértés és vita indult a Facebook miatt, de egyik családtagommal is volt üvöltözős veszekedésem e oldal kapcsán.
Már évek óta mondom, hogy két hetet szeretnék kipróbálni egy "farmon", birtokon. Ha nem tetszene, az csak azért lenne, mert fizikailag nem bírom.
Én csak azt nem értem mi ez a sok rinyálás.
Senki nem kényszerít hogy ülőmunkát végezz, vagy a tv előtt ülj, legyél a kertben, menj túrázni.
Másrészt ez a "farmon élni" dolog kicsit túlidealizált, alapból aki tanyán lakik, az sem 100%-ig önellátó, másrészt ha az vagy, akkor minden napod rámegy arra hogy ellásd magad.
Nagyon jól megértetted a problémakört!
1. Tudom, hogy a farm se 100% önellátó. Legalább részben az... Rámegy az egész nap? Az én napom inkább erre menjen, mint irodára.
2. Legyek a kertben... Kinek a kertjében legyek?
3. Ne ülő munkát végezzek... Bár volt diákmunkán olyan csomagoló munka, ami jobban tetszett, mint az irodai, számomra ugyanolyan unalmas, de az ülés miatt rosszabb...
4. Túrázni rendszeresen szoktam (és nem a példámban hozott párszáz métert!) Az éltet, lényegében csak akkor vagyok természetben.
A modern, szürke, ülő, mesterséges életet tartom szomorúnak, természetellenesnek és minden szempontból fenntarthatatlannak. Ha nem egyedül akarok élni életem végéig, valószínű nekem is alkalmazkodnom kell. Erről szól a kérdés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!