Másnál szokott ilyen lenni?

Tudom hülye lesz a kérdés, mert szerintem NEM szokott. És előre is bocs, ha kicsit össze-visszaságnak tűnik majd, de még eddig sosem tudtam kifejezni ezt a dolgot.

Szóval, ha meredek szituációba kerülök, amikor valami komolyabb veszélyhelyzet ér, vagy amikor valami nagyon oda nem illő dolgot látok, tapasztalok, ami kizökkent, olyankor mintha sokkot kapnék. Úgy igazából még nem kaptam soha sokkot, és nem is olyan vagyok olyankor, mint aki sokkolva van. Tehát beszélek ugyanúgy, látok, nézek dolgokat, tudok kommunikálni, de olyan mintha, valahogy nem lennék magamnál. Nehezebben értek meg dolgokat, és nehezebben reagálok, mert nem száz százalékosan vagyok ott lélekben. De a kívülállók számára fel se tűnik ebből semmi.

Olyankor is ez van, amikor sokáig nem alszom. Mondjuk fent vagyok kb 28 órát megszakítás nélkül (ritkán volt ilyen), és tök jól elvagyok; fáradtan, de más bajom nincs. Aztán egyszercsak a semmiből elvágnak mindent, és bejön ez az érzés, amiről fent írtam.